Kannás Alajos: Óriáskerék
A hold rézpénzként felragyog
s az esti zöld Dunában
bukdácsolnak a csillagok
a vadkacsák nyomában.
Az Óriáskerék darálja
a mindennapi leckét,
hogy föl-le, föl-le, elmúlásra
gondolni esztelenség.
Majd éjjé sötétül az este,
csak bőrünk rétje égett,
a hold felhőkön lépegetve
továbbállt s ránk sem nézett,
amint az elhagyott tetőn,
mint egy külön világban
egymáshoz bújtunk reszketőn
a mámor barlangjában.
Mer ki szerelmet éhezik,
az nem gondol halálra,
az Óriáskerék pedig
egyhangúan darálta:
hogy föl-le, föl-le váltogat
az élet… de a párok,
kik foltozzák az álmokat
a dombon mindig mások.