Kiss Menyhért: Kandallónál

Egyre hidegebb köröttem minden
s olyan jó a meleg kandalló,
a tűz pirosan parázslik itt benn
és illatos fa a tűzre való.

Ülök magamban s oly meghitten
zenél a csend s a duruzsoló
tűz dala szálldos lágyan köröttem
s álomnak látszik a szürke való.

Milyen jó lenne, ha most mellettem
ülne Ő, kit oly búsan szerettem
s látná mint itt az öröm lángja leng.

Fáradt fejemet fogná kezében
s én kemény keblén pihennék szépen,
mint ki a vágyak beteltén mereng.