Sinka István: Napkeletnek piros virág…

Emlékeim kérik tőlem
az évek, s ím, itt adom:
Legeltettem őszidőben
egyszer, messzi, Nadabon.
Akkor még egy bűvös körnek
bűvészeként éltem én,
– ifjúság, óh! – s hogy gyötörnek
köszvényeim az idén.

Este szőke birkáimmal
bent egy udvar mélyiben
háltam; kívül zöld csalitba
dőlt az éji semmisem.
Pitarból csöpp mécs világa
égette az ablakot –
Hajh, tündérszép Góg-leány – a
te nagy szemed ragyog ott?

Nappal láttam kisurranni
a színből, de ottmaradt
nyoma, mint lehellet, annyi,
szívemben a szűr alatt.
Szépülj, emlék, kis rózsa-ág,
mért is hagytalak oda:
napkeletnek piros virág,
napnyugatnak – Florea.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf