Tűz Tamás: Lidérctűz két lobbanásban

                              Weöres Sándornak

              1

mint aki megy a vesztőhelyre
mondhatnók úgy is hogy viszik
emlékiratait már nem fejezhette be
a hitviták kora fakó lókoponyákban ketyeg
most mennek el egy gőzmosoda mellett
trachomás szemek az ablakokban
kenetes irodisták vájkálnak a lekvárosüvegben
művész-szeszély – mondja a tejesember
keménykötésű fickó ott áll az artézi kútnál
   a fák oszlopai
   a lomb dongaboltozata
   a beszűrődő fény hintái
   bennszorultunk a kalitkában
   örökletesen
   és helyrehozhatatlanul
nehéz így átsétálni az éteresüveg utáni űrbe

Guttuso narancsai banánjai fonott kosarai
láttátok a Loggetta Lombardescaban
mit láttatok ha azt nem
volt ott egy kidülledt szemű nő is
persze csak képen
legalább öblíteni
fölirat a fogorvos rendelőjében
legalább öblíteni minden étkezés után
   viselt dolgaim
   szabják meg látásmódomat
   sarkítják molekuláim
   a világ az másodrendű
   sötétkamrámban lángrakap utóéletem
   ünnepszámba megy ha fölköttök
   hol a zálogcédulám
   fölírnám még rá a nevetek
   a naptári év havát és napját
   miket beszélek
   a város már ég a máglyán
   a szállongó pernyében mintha látnám
   ahogy császkáltok ti is
   a kallódó gesztatöredékek között
   a reformkor fonák hegyoldalán

              2

kartávolságnyira van tőlünk a világ
de nem szól hozzánk
remegünk az éhségtől s már ugranánk neki a rácsnak
amikor
fölrobban az agyban valami
amit valaki húszmillió évvel ezelőtt időzített
gombostűfejnél is parányibb szerkezet
húszmillió kárhozott lélek száguld a rögeszmemag körül
becsavarodott szellemek a belőhetetlen tébolyűrben
hasmánt feküsznek az áldozatok
az Ábrahámhegy lejtőin
melaszillatú narkózisban
   sehol a világrend
   sehol a repülőszőnyeg
   csak önostorozás
   leleffent ingerküszöb
valaki prédikál a kopár hangversenydobogón
veszett ebek hátborsóztató csaholása
   körülnézünk
   már ahogy lehet
   tessék-lássék nyugalommal
emlékezetes lesz ez a kilátástalan óra
a félelem hevenyészett ketrecében
a bűntudat burája alatt
pőre idomainkat fürdetve a töredelemben
   ez a hús építkezése
   a combok eleven architektúrája
   így van ez
egy kéz beleásít a levegőbe
látjuk ahogy fölkavarja az áhítatot
fölfénylenek az idegek az ellentmondás sugárözönében
   tézis antitézis
   ahogy vesszük
   közbevetőleg
a mikrobák külön ünnepet ülnek
ha egyszer átkulcsolhatnánk a Teremtő térdét
Lucifer szemeláttára
éjféltájban tüzet kérnénk egy vesztaszűztől
   körülbelül
   ez volna csak
   idegosztály
   balszárny
   hetedik emelet

szozattv


szozat a tiszta hang nyiro pl Fényességes csillagok 1124 trianonest A5 Matyas 1129 szentmihálynap napéjnapfor Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf