Tűz Tamás: Lidérctűz két lobbanásban
Weöres Sándornak
1
mint aki megy a vesztőhelyre
mondhatnók úgy is hogy viszik
emlékiratait már nem fejezhette be
a hitviták kora fakó lókoponyákban ketyeg
most mennek el egy gőzmosoda mellett
trachomás szemek az ablakokban
kenetes irodisták vájkálnak a lekvárosüvegben
művész-szeszély – mondja a tejesember
keménykötésű fickó ott áll az artézi kútnál
a fák oszlopai
a lomb dongaboltozata
a beszűrődő fény hintái
bennszorultunk a kalitkában
örökletesen
és helyrehozhatatlanul
nehéz így átsétálni az éteresüveg utáni űrbe
Guttuso narancsai banánjai fonott kosarai
láttátok a Loggetta Lombardescaban
mit láttatok ha azt nem
volt ott egy kidülledt szemű nő is
persze csak képen
legalább öblíteni
fölirat a fogorvos rendelőjében
legalább öblíteni minden étkezés után
viselt dolgaim
szabják meg látásmódomat
sarkítják molekuláim
a világ az másodrendű
sötétkamrámban lángrakap utóéletem
ünnepszámba megy ha fölköttök
hol a zálogcédulám
fölírnám még rá a nevetek
a naptári év havát és napját
miket beszélek
a város már ég a máglyán
a szállongó pernyében mintha látnám
ahogy császkáltok ti is
a kallódó gesztatöredékek között
a reformkor fonák hegyoldalán
2
kartávolságnyira van tőlünk a világ
de nem szól hozzánk
remegünk az éhségtől s már ugranánk neki a rácsnak
amikor
fölrobban az agyban valami
amit valaki húszmillió évvel ezelőtt időzített
gombostűfejnél is parányibb szerkezet
húszmillió kárhozott lélek száguld a rögeszmemag körül
becsavarodott szellemek a belőhetetlen tébolyűrben
hasmánt feküsznek az áldozatok
az Ábrahámhegy lejtőin
melaszillatú narkózisban
sehol a világrend
sehol a repülőszőnyeg
csak önostorozás
leleffent ingerküszöb
valaki prédikál a kopár hangversenydobogón
veszett ebek hátborsóztató csaholása
körülnézünk
már ahogy lehet
tessék-lássék nyugalommal
emlékezetes lesz ez a kilátástalan óra
a félelem hevenyészett ketrecében
a bűntudat burája alatt
pőre idomainkat fürdetve a töredelemben
ez a hús építkezése
a combok eleven architektúrája
így van ez
egy kéz beleásít a levegőbe
látjuk ahogy fölkavarja az áhítatot
fölfénylenek az idegek az ellentmondás sugárözönében
tézis antitézis
ahogy vesszük
közbevetőleg
a mikrobák külön ünnepet ülnek
ha egyszer átkulcsolhatnánk a Teremtő térdét
Lucifer szemeláttára
éjféltájban tüzet kérnénk egy vesztaszűztől
körülbelül
ez volna csak
idegosztály
balszárny
hetedik emelet
