Féja Géza: Báth Mihály történetei

divatannoAbban az időben történtek ezek, midőn már ezüstös lett Báth Mihály feje. Az embereke irigyelték ezért, pedig időnként már vészt kongatott a szíve, mint a félrevet harang. A szerelem óráiban pedig, mintha ott állott volna ágya mellett a halál. Állt és gondolkozott, vajon ne zavarja meg Báth Mihály örömét? Csak akkor surrant ki a szobából, midőn Báth Mihály kibocsájtotta a hölgyet, és az ajtóban az elbocsájtó simogatást végezte.

Szövetséges után kellett néznie Báth Mihálynak, s csak nagyhatalommal volt hajlandó tárgyalni. Így került még szorosabb kapcsolatba a borral. A bor ősi vigasztaló, hiszen ő hozza föl a mélységből a föld üzenetét, és ő serkenti föl ébrenlétben is az ember álmait. Báth Mihály alkonyatkor szeretett a borral beszélgetni. Kora ősszel kiskocsmák tenyérnyi kertjében üldögélt, ahol egyetlen fa alatt néhány asztalka várakozik, piros abrosszal. Üres ilyenkor a kis kerthelyiség, a délutáni meleg megszorul benne, az öreg fa pedig lassan lehullajt egy-egy levelet, mintha üzenetet küldene. Hűvös napokon pedig a kis kocsmaszoba sarkában tanyázott, s beszélgetett a borral. Minden pohárka bor visszhangot vert a lelkében, halottakat támasztott föl, tereket és időket hívott vissza.

Ám, midőn beesteledett, a kilincset mindenféle részegesek nyomták le, akiket azonnal legyőz a bor, s mindenféle ádáz tréfát művel vélük. A bor megveti a gyöngéket, az egyenrangú felet kedveli, azzal beszélget akár egy életen keresztül. A gyöngéket azonban csúffá teszi, kegyetlenül megbünteti. Báth Mihály megvetette azokat, kik nem tudták, hogy a borral áldozni kell, s otthagyta ilyenkor a kocsmát, megkezdte magányos kószálását a városban a csendes kis utcákon, ahol hölgyekre várakozott valamikor.

A kis utcák ilyenkor mély álomba merültek. Báth Mihály zavartalanul visszaidézhette a múltat, a régi asszonyokat, akik még parádésan tudtak szeretni. Ma már futtában intézik a szerelmeket, akár a bevásárlásokat, ám Báth Mihály a régi asszonyokat szerette, akik úgy készülődtek a szerelem óráira, mint az ünnepre. Egész délután hanyatt vagy hason fekve, párnák között álmodoztak, és ápolták a testüket, a szerelem kelyhét. Úgy jöttek este a találka helyére illatosan, hamvasan és fojtott bűnbánattal.

Azok a régi nők még érezni és játszani is tudták a szerelemet, az élet álom volt nékik, kaland és játék. A játék pedig néha életre-halálra ment. Mindent megjátszottak ezek a nők, a bűnbánó Magdolnától kezdve az elvetemült hetéráig; a vetkezésből egész felvonást csináltak, bohó és vad ötleteik minden húrt megpendítettek Báth Mihályban.

Az este csöndje és a bor csodatévő hatalma mintha egy-egy pillanatra visszahozta volna egyiket-másikat. Báth Mihály meg-megállott, annyira ellepte némelyik emlék, hogy egy fához kellett támaszkodnia. Bársonyos hangot hallott, a régen elszállott illatok remegtették meg, selymek cikáztak előtte, fehér és rózsaszín húsok melege érintette bőrét. Bármit is mondott egy-egy hang, többet zendített a szónál, muzsikája volt az estében, Báth Mihály megremegett.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf