Fazekas Mihály: Kalendáriom magyarázatja után serkent gondolatok

Gergely pápa az időnek
     Baján úgy segíthetett,
Hogy tízet egy esztendőnek
     Napjából számkivetett;
          Ha ez igy menne sorba,
          Hány idő lenne csorba?

Ha éltemen végignézek,
     Csak elijjedek tőle
Magam is, hogy mennyi tízek
     Esnének ki belőle,
          Mellyek e jó hazának
          Hasznára nem valának.

Hanem azzal mégis végre
     Magamat megnyugtatom,
Hogy a közös segítségre
     Vólt mindég akaratom;
          Ha mikor nem kellettem,
          Én arról nem tehettem.

De tudtam mindég érzeni,
     Hogy kellene igazán
És haszonnal segíteni
     E bajban forgó hazán;
          S ha többet nem tehettem,
          Legalább kesergettem.

Használtam is, megesmérem,
     Mikor hogy tőlt, ha kellett,
Buzgott is és folyt is vérem
     Érdemes hazám mellett;
          Hogy ennyit is tehettem,
          Boldogságom érzettem.

Olykor, midőn a felkentek
     Helikon tetejére
Zengedezni lanttal mentek
     Nyelvünk dícséretére,
          Én kenetlen, dudában
          Dícsértem a pusztában.

Ha más hazánk óltárára
     Ökröt vagy bakot vágott,
Áldozatul tettem arra
     Én is egy-két virágot;
          S hogy többet nem tehettem,
          Rá csillagot festettem.

Többre nem is számlálhatom
     Éltem arany számait,
De majd ha megtalálhatom
     A nagy titok kúlcsait,
          Újra nyíló életem
          Hasznosabban tölthetem.