Kabós Éva: Újévi köszöntő

Újév napján borult az ég 
– szobámban villanylámpa ég –
A lélek olykor fenyves utakon 
Gyergyóba elrohant, 
és akit  nem talál soha 
balgán mégis kutat,
de most megszállva száll... Haza? 
Itt nincsenek hegyek, 
dombokra hull a tél hava, 
és mint valaha a magtárkulcsom 
reáfűzve egy ócska szíjra, 
nyit a lélek tolvajkulcsa –
s én otthon írok, úgy, 
mint egykoron, 
kivágott kertünkben 
hóteher van az ágakon –
ülök a szobámban, 
ahol már nincsenek falak 
– a téglákban Apám szenvedése 
– s ősi erő volt közte a habarcs.
Ülök íróasztalomnál, 
ami már nincsen sehol –
és tollammal írok, 
mit összetört a kor... 
A mezőségi ház 
ráccsal-zárt ablakán 
betört a képzelet 
Újévnek hajnalán...
A vesztett tereken 
ott  van a hó a sebeken –
s a „hol volt, hol nem volt” házban 
az elvetélt versek halmazában 
keresem az újévi köszöntőt 
– nincs hozzá kolomp és 
csengő, csattogtatás, 
s nincs már hozzá az éjféli kalács –
de mondom mégis, mondom 
az újévi köszöntőt:
Adj Uram békét, s olykor örömöt!

                                                     1955

szozattv


szozat a tiszta hang csurkaszentmihályi Egy az Isten 1117 Fényességes csillagok 1124 bevonulás A5 Matyas 1129 szentmihálynap napéjnapfor Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf