Bíró Máté

               Székely ballada

Ne menj el, ne menj el,
Híres Bíró Máté!
Maradj a Rikába’,
Ne menj a városba,
Király városába
Királylány rabolni.
Király szép leánya
Hej, nem neked való!
Selyem a ruhája,
Halovány orczája;
Liliom dereka
Nem erdőre való!
«Féket a fejébe,
Gyémántköves féket
Legjobbik lovamnak!
Még ma el kell hoznom
Király szép leányát,
Gyönge Ilonáját.»

Ne menj el, ne menj el,
Híre Bíró Máté!
Menj legalább este,
Ne menj fényes reggel.
Otthon van a király
Fényes nagy sereggel.
«Nyerget a lovamra,
Legjobbik lovamra,
Szép aranyos nyerget!
Az a fényes sereg
Nem jár a nyomába
Király leányának,
Gyönge Ilonának.»

Jaj, hiába kéri
Tizenkét legénye
Híres Bíró Mátét,
Rablók kapitányát.
Sárga paripáján
Aj csak elvágtata
Király városába,
Királylány rabolni.

            *

Ihol jó, ihol jó,
Szép király kisasszony,
Szép selyem ruhába.
Kinek minden szála
Meg van aranyozva,
Kinek hosszúságát
Három leány hozza.

Fordulj meg, fordulj meg,
Híres Bíró Máté!
Nem lesz ma jó dolgod:
Sárga lovad horkol.
«Csak tüszköl a portól.»
Fordulj meg, fordulj meg,
Híres Bíró Máté!
Lovad ágaskodik:
Bizony rosszat érez.
«Éles zabbal jól tartották,
Sátés fűvel megvakarták,
Azért ágaskodik,
Azért bokrosodik.»

Jaj, nem fordul vissza
Híres Bíró Máté.
Vágtat egyenesen
Király lány elébe,
Templom ajtajához.
Szép gyengén fölkapá
Király szép leányát,
Gyönge Ilonáját
Aranyos nyergébe,
S elvágtata véle
Rablók tanyájára,
Rika erdejébe.

            *

«Jó napot, jó napot,
Tizenkét szép legén!»
Neked is jó napot,
Híres Bíró Máté!
«Hamar megjártam-e,
Tizenkét szép legén!»
Jó hamar megjárád,
Híres Bíró Máté!
Ott szépen elvevé
Aranyos nyergéből
Király szép leányát
Szőke Ilonáját.
Szépen lefekteté
Puha moha-ágyra,
Ottan megölelé,
Ottan megcsókolá,
Két erős karjával
Gyengén átkarolá
Király szép leányát,
Gyönge Ilonáját
Híres Bíró Máté,
Rablók kapitánya.

Nézz ki csak az útra,
Híres Bíró Máté!
«Mért néznék, mért néznék,
Tizenkét szép legén?»
Nem mondók-e neked,
Híres Bíró Máté!
Király szép leánya,
Hej, nem neked való.
Selyem a ruhája,
Halovány orczája;
Liliom dereka
Nem erdőbe való!
«Mit beszélsz, mit beszélsz,
Tizenkét szép legén?»
Kelj föl az ágyadból
Híres Bíró Máté!
Ahajt jő a király
Fényes nagy sereggel.
Híres Bíró Máté
Felszökik az ágyból,
Puha moha-ágyból.
Keresi a kardját,
Aj de nem találja;
Keresi a lovát,
Aj! azt sem találja.
«Csak ti ne hagyjatok,
Tizenkét szép legén!»
Aj! az is elfút a
Tizenkét szép legén.

            *

Add meg magad egybe,
Híres Bíró Máté,
Rablók kapitánya!

            *

Jaj mért nem hallgaték
Legényim szavára!
Mért nem fordulék meg,
Mikor lovam horkolt,
Mikor ágaskodék,
Mikor bokrosodék
Sárig szín paripám!

Szépen közbe vették
Király katonái,
Ott összekötözték,
Nehéz vasba verték,
Király városába’
Mély tömlöczbe vették.
Onnét fúdogálá
Estétől reggelig
Híres Bíró Máté
Szomorú énekét:

«Ne menj el, ne menj el,
Híres Bíró Máté!
Maradj a Rikába,
Ne menj a városba,
Király városába,
Király lány rabolni.
Király szép leánya
Hej, nem neked való!
Selyem a ruhája,
Halovány orczája;
Liliom dereka
Nem erdőre való!»
Ablak alá méne
Király szép leánya,
Gyönge Ilonája.
Onnét meghallgató
Szomorú énekét
Rabló kapitánynak.
Onnét haza méne
Király szép leánya.
Sírva feküvék le
Szép selyem ágyába,
Zöld selyem vánkosát
Könnyével öntözé
Híres Bíró Máté
El nem feledheté
Király szép leánya,
Gyönge Ilonája.

         Endrődi Sándor: Magyar népballadák