Sajó Sándor: Újévre

Idők árjának mozgatója,
Hallgass meg engem, Istenem!
Ez újuló év rád dicsőség,
Emberre békesség legyen.
Adj jó esztendőt a hazának,
Új küzdelmekre új erőt,
Hevülésünkhöz bölcsességet,
Hogy igazán szeresük őt.

Add, hogy mi termő anyaföldünk,
Mely zord, kopár most s megfagyott,
Megóvja élő melegével
A benne elvetett magot;
Nyomornak, bűnnek fagyos átkán
Győzzön az áldó szeretet:
Adj enyhülést a szenvedőnek
Az éhezőnek kenyeret.

Adj zordon télnek tovatűntén
Nyíló mezőket, szép tavaszt;
Reményt, hogy ami most csak álom,
Jövőnk valóra válta azt;
Virulást szent eszményeinknek,
Szabadságunknak szárnyakat,
Erős és lelkes ifjúságot,
Mely tud hevülni és – halad.

Adj aratást a nyár hevében,
Daltól jókedvűt, gazdagot,
Hogy mind megtérjen idegenbül,
Ki téged, szép föld! itthagyott…
Add, hogy vezérit a hazának
Vezesse férfi-bölcsesség,
S szent akarat, mely vész között is
Megállja bátran a helyét.

Gyümölcsöt ontó gazdag ősszel
Teljék meg kamra, pince mind;
Tölts gyöngyöző bort poharunkba,
Hogy fölvidítsa perceink…
Hon állapotján, munka lázán
Az agg is hogyha elmereng,
Hadd lássa, bízva szebb jövőben
Derűsnek, szépnek a jelent.

Óh Uram, áldd meg ezt az évet,
Mely bölcsejéből ránknevet,
Hogy áldhassuk majd mi is egykor
S őérte a te szent neved;
Add, annyi évnek bús sorára
Hogy boldog esztendőnk legyen, –
Nem magamért: magyar hazámért
Hallgass meg engem, Istenem!