vitéz Somogyvári Gyula: Szerenád, mely elhallik odáig
Tudom: szeretsz és hozzámjár a lelked,
tudom: sápadtra gyötör most a vágy,
tudom: néked is évek most a percek
és forróságos minden éjszakád.
De lásd, egyszer majd mégis jobbra fordul.
Tavasz lesz újra, boldog kikelet,
s ezüstös mirtusz szelíd koszorúja
öleli drága, glóriás fejed.
Tudom szeretsz és könnyesen kitárok
– ha senki nem lát – két fehér karod.
Csak szólítsd halkan, hívón a nevem
s meglátod, mindjárt melletted vagyok.
1920.