Magyar népballadák: A halálra táncoltatott lány, A párjavesztett gerlice, Vidróczki

A halálra táncoltatott lány

– Jó estét, jó estét, Csáti bíróasszony!
Talán alszik is már a kedves galambom?

– Alszik már, alszik már az utószobába;
Be is van takarva piros paplanába.

– Ha alszik, költse fel, küldje el a bálba,
Kék selyem ruháját öltse fel magára.

karcoltszaruKarmazsin csizmáját vegye a lábára,
Két pár aranygyűrűt húzzon az ujjára.

– Jó estét, jó estét, hát minek hívattál?
– Gyere, ülj le mellém, majd megmondom mindjár.

– Nem jöttem én ülni, sem pedig pihenni;
Kedves szeretőmmel egy kicsit mulatni.

– Húzd rá cigány, húzd ár, estétől éjfélig,
Éjféltől hajnalig, hajnal hasadtáig…

– Eressz ki, bocsáss ki egy kicsit pihenni,
Karmazsin csizmámból a vért kiönteni.

– Nem lehet, nem szabad, nem lehet kimenni,
A muzsikusoknak nem szabad pihenni…

Átkozott az apa, az az édesanya,
Ki egyetlen lányát bálba elbocsátja.

Este elbocsátja, reggelig nem látja,
Reggel nyolc órakor halva viszik haza…

Harangoznak délre, fél tizenkettőre,
Csáti bíró jányát most teszik a földbe.

Szép selyem ruhába, szép fehér fátyolba,
Szép gyöngykoszorúja vállára van hajtva…

Gyűjtötte: Vargyas Lajos; Áj, Abaúj megye

A párjavesztett gerlice

Húron-szóló szép gerlice,
Kedves társát elvesztette.
Elrepüle zöld erdőbe.
De nem szálla szép zöld ágra,
Hanem szálla aszú ágra.
Aszú ágát kopogtatja,
Kedves társát siratgatja:
– Társam, társam, édes társam,
Sohasem lesz olyan társam,
Mint te voltál, édes társam!

Húron-szóló szép gerlice,
Elrepüle messze földre.
Messze földre, zöld búzába.
De nem szálla zöld búzába,
Hanem szálla konkoly-ágra.
Konkoly ágát kopogtatja:
– Társam, társam, édes társam,
Sohasem lesz olyan társam,
Mint te voltál, édes társam!

Húron-szóló szép gerlice,
Elrepüle messze földre,
Messze földre, folyóvízre.
De nem iszik tiszta vizet,
Ha iszik is, felzavarja,
S kedves társát siratgatja:
– Társam, társam, édes társam,
Sohasem lesz olyan társam,
Mint te voltál, édes társam!…

Gyűjtötte: Szabó Samu; Székelyföld

Vidróczki

A Vidróczki híres nyája
Csörög-morog a Mátrába.
Csörög-morog a Mátrába,
Mert Vidróczkit nem találja.

Megyen az nyáj, megyen az nyáj
Környeskörül a gaz alján.
Ugyan hol állok elejbe,
Kerek erdő közepébe?

– Hozd ki, babám, szűröm-baltám,
Hadd menjek a nyájam után,
Mert levágják az kanomat,
Keselylábú ártányomat.

Esteledik már az idő,
Szállást kérnék, de nincs kitől.
Sűrű erdő a szállásom,
Csipkebokor a lakásom.

A Vidróczki sírhalmára,
Gyöngy hull a koporsójára.
– Hej Vidróczki, most gyere ki,
Hat vármegye vár ideki!
– Mit ér nékem hat vármegye?!
Tizenkettő jöjjön ide!

Gyűjtötte: Kodály Zoltán; Mátravidék

 

szozattv


szozat a tiszta hang csurkaszentmihályi Egy az Isten 1117 Fényességes csillagok 1124 bevonulás A5 Matyas 1129 szentmihálynap napéjnapfor Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf