Túrmezei Erzsébet: Karácsonyi Katica
Katicának egyszerre volt a születésnapja az Úr Jézussal. S ha jött a tél, és hulldogálni kezdett a hó, ha lekezdtek kipirult arccal karácsonyról sugdolóznia gyerekek, úgy érezte, hogy neki több köze van a karácsonyhoz, mint másnak, hiszen ő a kis Jézussal egy napon született. És ha Éva nagy alvóbabát kér, és Jutka korcsolyát, ő valami még nagyobbat, mindennél sokkal nagyobbat kérhet, mert ő azon az estén született, amikor a Megváltó Betlehemben. Valami egészen nagyot… de mi legyen az?
Este is ezen gondolkozott kis ágyában, amíg csak le nem csukódott a szeme. És egyszerre csak tele lett fénnyel a szoba. Hófehér angyal suhant be az ablakon.
- Gyere velem, karácsonyi Katica. Gyere, válaszd ki karácsonyi ajándékodat.
Egy kicsit repültek a fehér erdők-mezők felett, azután ragyogó kapuhoz értek. Az angyal megkopogtatta, a kapu kinyílt. Ó, volt a Mihályi bácsi kirakatában is sok szép játék, de mi volt Mihályi bácsi boltja ehhez az égi bolthoz képest! Kedves kisebb-nagyobb angyalok sürögtek-forogtak benne.
- Tessék, tessék, karácsonyi Katica, – kínálgatta az egyik kis angyal.
- Még ne válassz, Katica! – tanácsolta útitársa. – Még nem láttál mindent.
És kivezette a szép égi boltból, keresztül a sötét kerten. Kis barlangba léptek be. Jászol volt benne, és a jászolban egy kicsiny gyermek. Ó, Katica gyorsan letérdelt. Ott térdelt már a jászol mellett az angyal is.
- Most már választhatsz! – súgta.
- De hogyan vigyem őt haza? – kérdezte a kislány, mert a szíve azt dobogta, hogy a Megváltót kell választania.
- Sose aggódj rajta! Elbírod!
És szelíden odatette a kis Jézus karácsonyi Katica karjaiba. Katica ujjongani szeretett volna. Elindult haza. Mintha nem is ő vitte volna Jézust, hanem Jézus őt. Az éjszaka angyalok énekétől zengett. Igaz, hogy mindez csak álom volt, és karácsonyi Katicának fel kellett ébrednie, de kitanakodta édesanyjával, hogy a gyönyörű álom valóra válhat, ha ő igazán az Úr Jézust választja karácsonyi ajándékul. S akkor lesz még csak igazán karácsonyi Katica.
