Tompa László: Őszi szántás székely hegyek alatt
Borús az ég! De túl a dombon
Meg-megcsillan a falu tornya.
Hass, szántóvas, a földbe mélyen –
Már elzúgott a nagy tivornya.
Közben, hajh, mennyi változás jött!
Az életünk más, a világ más.
Csak az Örök-Úr változatlan –
S a rög, a munkagond, a szántás!
Sőt talán ez is terhesebb most!
S robotunkért kisebb a bérünk.
De azért így is megmutatjuk,
Ha gondban is, de csak megélünk!
Gyű hát no, húzzad, Fecske, Holló –
Várjuk talán, hogy más segítsen?
Tudd meg, lovam, nincs segedelmünk
Magunkon kívül, csak az Isten!
Ránk csak az Ő szent napja süssön –
Már belül is remény melenget.
A földet bizakodva szántjuk –
S nem kérünk ennél más kegyelmet.
Mi többet úgy se várhatunk itt – :
Amit nekünk a jó nap érlel,
Amit a rögből ki-kiküzdünk
Feszülő karunk erejével.