Rakovszky József: Hahó szabadság
Ahol sziklákat repeszt a tél,
ahol a földdel az ég beszél,
s honnét a fergeteg dalolva jár,
ott lakik, ott a büszke sas madár.
Hahó szabadság! – kiált a völgy.
Keblét kitárja az ősi tölgy.
S a büszke sas madár sziklára hág.
Övé a szemhatár, a nagy világ.
Őmeg nem szédül felhőkbe’ fenn,
király a szirten, s a vén hegyen.
Király az mind, ki ily szabad,
ki nem nyög szolgaság alatt.
Hahó szabadság, te drága kincs!
Kiált a földön millió bilincs.
Felhőkig száll a büszke sas,
szárnyán ragyog a szűz magas.
Kín és gyötrelem göröngyein
oh sas, ne lásd meg bús könnyeim!
Ne halld a rabsors kínzó jaját,
inkább figyeld a vihar dalát!
Ne rontsd meg élted boldog napjait
azzal, hogy lássad ember kínjait!
Fonja be utad áldott napsugár,
mikor a lényed fellegekbe’ jár!
– Hahó szabadság! – kiált a mély.
– Hahó bús szívem, remélj, remélj!
Hisz egyszer én is szabad leszek,
hazámmá teszek szent bérceket,
ahol sziklákat repeszt a fagy,
ahol a társam oh sas, te vagy,
s hol a fergeteg zengi dalát:
ott lakom én majd örökön át!