Szabó Lőrinc: Az örök Magyarországhoz

           A Nemzeti Színház százéves jubileumára

Vártalak, ünnep! Megálltál, üzentél
s tüzes vasként égettek szavaid:
– Mindenről szóltál, költő, végre már a
hazádról is mondhatnál valamit! –
Üzentél s nem tudod, hogy megkínoztál,
hogy pörlekedtem magammal s veled.
Most itt vagy és: – Beszélj, fiam! – a választ
sürgetve néz rám óriás szemed.

Beszéljek? Mit? Mit mondjak léha pompa
helyett ünnepit s mégis igazat?
Azt, ami vagyok! Még érzem a sok kínt,
Amivel egykor megtagadtalak,
de az utat is, mely – barátaimmal –
visszavitt hozzád, hogy a ma mögött
minden viszályban, minden kicsiségben
meglássuk azt, ami nagy és örök.

Kérdeztél és szóra bírtad a némát,
kérdeztél, hazám, s én jó hírt hozok,
azt, hogy féltünk és védünk, Magyarország,
azt, hogy szeretnek a fiatalok,
hogy mindegyikünk egy-egy porcikád lett
és ha fájunk, magunknak és neked,
most már bent fájunk, bent és irthatatlan,
mint élő testben az élő ideg.

Tieid vagyunk és te a miénk vagy,
s most, az idő s a szellem ünnepén
értheti meg talán legjobban egymást
a régi hitvallás s az új remény:
a száz évnek, melyre ma visszanézünk
s amely oly nagy volt s mégis oly rövid,
az ember volt a teste és az őre,
a nép, mely itt köröttünk küszködik.

Óh, másik hazánk, Földöntúli Ország,
emlékező és illanó Idő,
a múlandó lét benned tartalmot kap
és szellemmé és öröklétbe nő;
de neked is föld kell! s földed: az ember!
a sok ember! a nép! a hús! a vér!
a szent állat, mely az alacsony földet
túrja s a magas istenekig ér!

A szent, nyomorult, elesett magyar nép,
a magyar időt csak az őrzi meg!

Őket kell látnunk, a távollevőket,
a szépből s jóból kintrekedteket,
a milliókat – bár sohase jutnak
e csarnokokba: nélkülük ez a
mai ünnep s az örök Magyarország
csak egy ábránd hűlő káprázata!

Urak és hősök, a ti véretek
kevés megtartani a nemzetet,
de a költő nem gyászt s nem új világot,
nem villámokat kér ma tőletek,
szívet kérek millióink szívének,
kérem lelketek néma esküjét:
tudjátok, mire! – A perc rám emelte
s én rátok fordítom a sors szemét:

Nézz reánk, népem óriás szem,
ne hagyj nyugodni lelkiismeret,
vizsgáld, mit teszünk, vezess, adj erőt, hogy
képviseljük az egész nemzetet! –
S most zendülj, ünnep, játék, eszme és szó
ünnepe, lobogj határokon át,
nőjj össze munkás hétköznapjainkkal:
köszöntünk, Színház, szép tündérvilág!

Nemzet Színháza, lelke, hallgatózz, föl,
a magasba, s le, a gyökerekig,
s mondd ki hangosan, vetítsd és dobogd szét,
amit e nép akar és álmodik;
az időben élsz: éj, amíg a nemezt,
s mutasd, mik voltunk, vagyunk s mik leszünk,
az örök népet, melynek áramában
mi csak mint egy-egy hullám lüktetünk.

                                                                        1937

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf