Muskátli - 2014.11.

muskatli

 

muskatli
Melléklet jó gyermekeknek

2014. november / I. évfolyam / 3. szám

 

Kedves Gyerekek és Örökgyerekek! A Szózat havonta megjelenő elektronikus folyóirat oldalain kis Olvasóinknak is szeretnénk kedveskedni.
Pósa Lajost, az eredeti magyar gyermekirodalom megteremtőjét és gyermeklapját, Az Én Ujságomat hívom segítségül, de új tartalmak is helyet kapnak.  
Száz év elteltével még mindig aktuális, időtálló és lélekemelő az egykori sárga lapok tartalma és közlendője. Fogadjátok szeretettel, s emlékezzetek jó szívvel a száz éve elhunyt költőre, szerkesztőre.

 

HÓNAPVERS

 

Pósa Lajos: Tél felé

Minden ember örül
A virágfakasztó
Nyájas kikeletnek,
Mikor a madarak
A feltámadásról
Vígan csicseregnek.
Némelyek a nyárnak
Adnak elsőséget,
Mert gabonát terem;
Mások pedig az őszt
Szeretik legjobban:
Telik pince, verem.

Szép, szép; hanem azért
Legkedvesebb a tél,
Párja nincs a télnek:
Az emberek ekkor
Egymással szorosabb
Barátságban élnek.
Összegyülekeznek
Minden áldott este
Szomszéd, koma, sógor:
Falu, megye, ország,
Világ állapotját
Megbeszélik sokszor.

Mestergerendáról
Ócska könyvet vesz le
És olvas a gazda:
Éber figyelemmel,
Csendes áhítattal
Mulatoznak rajta.
A zajos gyerekhad
A kemence mellől
Elnémulva felkel,
Közelebb megy s hallgat
Nyitva maradt szájjal,
Kimeresztett szemmel.

 

Forrás: Az Én Ujságom XIII. évfolyam 48. száma (1902. november 23.)

 

EMLÉKNAPOK


November 


  • November  2. - Halottak napja
  • November  3. - 1997-től a Magyar Tudomány Napja, annak emlékére, hogy 1825-ben ezen a napon Gróf Széchenyi István felajánlotta birtokainak egyéves jövedelmét a Magyar Tudós Társaság – a mai Magyar Tudományos Akadémia – megalapítására. Ekkor adják át a Simonyi Károly-, a Zrínyi Miklós-, a Wigner Jenő- és a Fáy András-díjat.
  • November  9. - 70 éve, 1944-ben hunyt el Radnóti Miklós Baumgarten-díjas magyar költő (* 1909)
  • November 11. - Márton napja - Sok helyen máig élő népi hagyomány a Márton-napi libalakoma.
  • November 15. - 385 éve, 1629-ben hunyt el Bethlen Gábor erdélyi fejedelem (Gyulafehérvár) (* 1580)
  • November 16. - 25 éve, 1989-ben megalakult a Vágsellyén a szlovákiai magyarok első politikai pártja, a Független Magyar Kezdeményezés.
  • November 17. - Szlovákiában „A szabadságért és demokráciáért folytatott küzdelem napja”, megemlékezve az 1989-es Bársonyos forradalomról.
                             - Nemzetközi Diák Nap
  • November 19. - 159 éve, 1855-ben hunyt el Vörösmarty Mihály költő, író, a Szózat szerzője (* 1800)
    Népi jóslat: Árpád-házi Szent Erzsébet emléknapja Magyarországon. A katolikus egyház november 17-én ünnepli. Időjárásjóslás fűződik ehhez a naphoz: ha e napon havazik, azt mondják Erzsébet megrázta pendelyét.
  • November 20. - Gyermekek jogainak világnapja
  • November 22. - 1991 óta a magyar közoktatás napja
  • November 25. -
    Népi jóslat: Ha Katalin kopog, Karácsony locsog. (Mely szerint ha e napon fagy, Karácsonykor enyhe idő várható.)
  • November 30. - Advent első vasárnapja

 

VALÓSMESE

 

A halasi csipke

A magyar nép nagyon tehetséges és ügyes. Fúr, farag, fon, sző és kezéből a legszebb tárgyak kerülhetnek ki. Vannak vidékek, melyek a maguk készítményeikkel és kézi munkájukkal országos, sőt világhírt szereztek. Ilyen híres a kalotaszegi nép varrottasa és a torontáliak szőnyege, valamint ilyen a halasiak csipkéje.

Gyönyörű csipke ez, de sok szorgalom, türelem és figyelem kell hozzá, amíg elkészül. Halason ennek a csipkészítésnek iskolája is van. Egy csapat leányka mindennap összegyülekezik abban az iskolában és dolgozik szorgalmasan. Hej, sokáig tartott, amíg a kezdő csipkevarró leány beletanult a művészetbe. Mindennap csak kissé haladt a tudásában, hibát hibára halmozott, de a tanító művésznő, aki a kis iskolát oktatta, szelíd türelemmel figyelmeztette mindig arra, amit és hogyan kell tennie és a hibákat kiigazította. Sok időbe került, amíg a kezdő egyetlen kis levélformát kifogástalanul ki tudott varrni, de egyszer mégis sikerült és a tanító így szólt:

- No, ezzel már meg vagyok elégedve!

Hej, be boldog volt akkor a tanítvány. És a munka ezentúl már könnyebben ment. Keze mozgékonyabbá, ujja hajlékonyabbá vált, szeme jobban látott, észrevett a mintán minden kis hajlást és vonalat – és egyszer csak kész csipkevarróvá lett, ami Halason nagy szó.

Folyik a munka a kis csipkevarró iskolában vagy jobban mondva műhelyben.

- Dolgozzatok, leányok! Szemetek figyeljen, kezetek ügyesen mozogjon, a tű a helyes úton szaladjon.

Besüt a napsugár, de ti, csipkevarró leányok ne bámuljatok ki az ablakon! Behangzik a járókelők beszélgetése, de ti ne figyeljetek arra! A kertben sárgarigó fütyül, de a ti szíveteket ne vesztegesse meg a kis muzsikás édes, kedves nótája. Valahol, messze, leányok ajkáról dal hangzik. Ej, csipkevarró lányok, zárjátok el a fületeket, ne hallgassatok az énekre, valahogy oda ne kívánkozzatok az éneklők közé, mert a csipke ezt nem szereti. Aki másfelé vágyik, azt ugyancsak megtréfálja, mert egyszer csak úgy összegubancolódik a munka, hogy fél napig is eldolgozhat rajta, amíg kijavítja. Szemetekkel, figyelmetekkel, szívetekkel, lelketekkel a munkátokon legyetek, mert a csipke azt kívánja, hogy szeressétek. Csak a ki szereti munkáját, annak a tűje nyomán terem igazán szép csipke. De lehet is ám ezt a munkát szeretni! Hiszen olyan szép, finom, kedves, szemet és lelket foglalkoztató és gyönyörködtető.

Tik-tak! A falon függő óra egyhangúan ketyeg és jelenti az idő múlását. Tik-tak, dolgozzatok, leányok és munkátoknak édes gyümölcs lesz.

Tik-tak, egyre nagyobbodik a csipke, az egyik leány kezéből már hosszan lelóg a kakasok vagy virágok sora, a másik mintáján még csak alig néhány levélke bújt elő, de mindegyik azt jelenti, hogy a leány kenyeret, ruházatot szerzett vele.

Tik-tak dolgozzatok, halasi leányok, ti ezzel a gyönyörű csipkével dicsőséget szereztek városotoknak és hazátoknak, mert ország-világ csodálja a ti ügyességeteket.

Tik-tak, mindenki egész lelkével dolgozzék a munkáján, mert csak az ilyen munkán van áldás.

Nádi Hegedűs

Forrás: Az Én Ujságom XVI. évfolyam 46. száma (1905. november 12.)

 

Az 1902-ben életre keltett halasi csipke – immár évszázados értékeivel - Magyarország és bátran mondhatjuk, a nagyvilág méltó büszkesége. A halasi csipkevarrás élő hagyománya 2010 szeptemberében felkerült a Magyar Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére, így a magyar kultúra védett szellemi örökségének hivatalosan is része lett.

A hivatalos honlapját az alábbi linken éritek el, ahol további hasznos információkat is megtudhattok, s megnézhetitek a mintákat is: http://www.halasicsipke.hu/

 

MAGYAR-MAGYAR SZÓTÁR

 

Mi az advent szó jelentése?

A most közöltek közül, hol, melyik rovatban említjük az advent szót? S mit jelent ez a fogalom?

A megfejtéseket a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címre küldjétek november 28-ig. Egy szerencsés kis Olvasónk könyvjutalomban részesül.

 

 

PÓSA BÁCSI TARSOLYÁBÓL

Közmondások

  • Vén ember tanács jobb, mint az ifjú gáncsa.
  • Ki hamarább ér a malomba, hamarább őröl.
  • Nagy teher is könnyű, ha sokan emelik.
  • Sok háznak ékes a homloka, hideg a konyhája.
  • Más tollával dicsekszik.
    Forrás: Az Én Ujságom XVIII. évfolyam 46. száma (1907. november 10.)
  • A nád sem indul szél nélkül.
  • A szakács is király a maga konyhájában.
  • Ahol jóllakhatnak négyen, ötödik sem marad éhen.
  • Nem avégre gyújtják meg a gyertyát, hogy a kád alá rejtsék.
    Forrás: Az Én Ujságom III. évfolyam 46. száma (1892. november 13.)

 

A szerkesztő bácsi postája

  • Helyesen gondolkozol, mikor azt mondod, hogy szorgalom, kitartás nélkül semmire sem lehet haladni. A legszebb tehetség is elkallódik, ha nem jár karöltve szorgalommal, kitartással; a gyöngébb tehetség is sokra viheti, ha szorgalom, kitartás istápolja. Csak tanulj, fiacskám, szorgalmasan; akkor föltett szándékodat megvalósíthatod szüleidnek örömére.
    (Marikovszky Lászlónak, 1892. november 5.)

  • Szép, hogy annyi verset tudsz már könyv nélkül. Ha itt volnál közelemben, mindjárt elszavaltatnék veled egyet. Mondd meg Ilonkának meg Rózsikának, hogy jobban vigyázzanak ám a könyvre. A szép könyvet olvasgatni kell ugyan, de meg is kell kímélni, hogy sokáig tartson.
    (Belányi Mariskának, 1892. november 13.)

  • Az 1848-49-iki magyar szabadságharc a történet könyvébe arany betűkkel van beírva. Ragyogó korszak volt az tele dicsőséggel, hősiességgel. Szomorúan végződött, de a nemzet a gyászos időkben is együtt tartott nyelvének, ősi erkölcsének a fenntartásában. Költők szították, ápolták a hazaszeretet szent tüzét, minden ház egy-egy oltár volt: a szabadság oltára. Abból a fényes és borús korszakból sarjadzott ki minden, ami csak jó a nemzetre nézve. Legyen áldott a szabadsághősök emlékezete!
    (Schára Aranka és Béla részére, 1892. november 20.)

 

IMÁDSÁG

Pósa Lajos: Fohász

posalajosMagyarok Istene,
Áldd meg szép hazánkat!
Látogassa öröm,
Kerülje a bánat.

Ne engedd, hogy egén
Új vész tornyosuljon,
Hogy mosolygó napja
Felhőbe boruljon.

Parancsolj a szélnek:
Szálljon sebes szárnyon!
Míg csak egy felhőt lát,
Addig meg se álljon!

Tépje szét ... sodorja
Még a foszlányát is...
Vigye el már vele
Népünk bánatát is.

Hiszen elég volt már
Az a tenger bánat...
Magyarok Istene,
Áldd meg szép hazánkat!

Forrás: Az Én Ujságom XVII. évfolyam 47. száma (1906. november 18.)

A képen Pósa Lajos Hódmezővásrhelyen 2010-ben felavatott szobra, mely Gábor Emese képzőművész alkotása.

 

EMLÉKEZÉS

 

Pósa Lajos: A vaskapu

Új ezer év nagy alkotó varázsa
Sok ezer év rabláncát törte szét:
Az ős Duna medrében összezúzta
Útzáró sziklák szirtes tömegét;
Zúg a Duna vaskapunk keresztül,
Diadalát harsogja a magyarnak:
A magyar ész utat nyitott Keletre,
Kelet felé kincses hajók suhannak.

Suhanjatok! Vigyétek a magyar föld
Sárga kalászinak piros szemét,
Tokaj, Ménes tűzben fogant borának
Szívet-lelket melengető tüzét!
Vigyétek el füstölgő gyárainknak
Vetélkedő dús alkotásait!
Kereketek zakatoló zúgása
Egy szebb, virágzóbb korba andalít.

Vigyétek a magyar költő dalát!
Kelet földjét hadd zúgj-zengje be;
A tudomány szentelt oltárait
vaskapuBorítsa ott is pálma levele.
Művészetünk tündöklő gyöngyivel
Szórjátok be a tenger partjait...
Beteljesül éltünk sok szép reménye
És szárnyra kél keblünk mélyén a hit.

Oh, Széchenyi! Hallod-e a Dunának
Égre törő szabadsághimnuszát?
Először a te nevedet kiáltja
Minden hab, mely a Vaskapun tör át.
Oh, Széchenyi! Támadj föl a sírodból!
Hajózd be végig a szabad Dunát!
Lengesd-lobogtasd meg a tengeren
Dicső eszméd győzelmi zászlaját!

 

szechenyiistvanGábor Emese Széchenyi István budakeszi szobrának 2010-es avatásánál a következőket mondta:
„Alkotás közben jöttem rá, hogy Széchenyi egyik üzenete számomra mint mai ember számára, az, hogy anyagias világunkból kiszakadva lelki síkra lépjünk.
Jövőnk útja a bennünk lévő szeretet és hit erősítése, az emberek közötti kapcsolatok szellemi síkra terelése.
Széchenyi egy minőséget is jelent, azt a minőséget, amit egy ember életében ki tud hozni önmagából. Azt üzente, hogy ismerjük fel a pillanatokat és minden pillanatnyi döntésünket hassa át ne csak a jelen, hanem a jövő képe is.”

Gróf Széchenyi Istvánra a Magyar Tudomány Napja alkalmából emlékezünk.

 

IRODALOM

 

Radnóti Miklós: Hetedik ecloga

Látod-e, esteledik s a szögesdróttal beszegett, vad
tölgykerítés, barakk oly lebegő, felszívja az este.
Rabságunk keretét elereszti a lassú tekintet
és csak az ész, csak az ész, az tudja, a drót feszülését.
Látod-e drága, a képzelet itt, az is így szabadul csak,
megtöretett testünket az álom, a szép szabadító
oldja fel és a fogolytábor hazaindul ilyenkor.

Rongyosan és kopaszon, horkolva repülnek a foglyok,
Szerbia vak tetejéről búvó otthoni tájra.
Búvó otthoni táj! Ó, megvan-e még az az otthon?
Bomba sem érte talán? s van, mint amikor bevonultunk?
És aki jobbra nyöszörg, aki balra hever, hazatér-e?
Mondd, van-e ott haza még, ahol értik e hexametert is?

Ékezetek nélkül, csak sort sor alá tapogatva,
úgy írom itt a homályban a verset, mint ahogy élek,
vaksin, hernyóként araszolgatván a papíron;
zseblámpát, könyvet, mindent elvettek a Lager
őrei s posta se jön, köd száll le csupán barakunkra.

Rémhírek és férgek közt él itt francia, lengyel,
hangos olasz, szakadár szerb, méla zsidó a hegyekben,
szétdarabolt lázas test s mégis egy életet él itt, -
jóhírt vár, szép asszonyi szót, szabad emberi sorsot,
s várja a véget, a sűrű homályba bukót, a csodákat.

Fekszem a deszkán, férgek közt fogoly állat, a bolhák
ostroma meg-megújul, de a légysereg elnyugodott már.
Este van, egy nappal rövidebb, lásd, újra a fogság
és egy nappal az élet is. Alszik a tábor. A tájra
rásüt a hold s fényében a drótok újra feszülnek,
s látni az ablakon át, hogy a fegyveres őrszemek árnya
lépdel a falra vetődve az éjszaka hangjai közben.

Alszik a tábor, látod-e drága, suhognak az álmok,
horkan a felriadó, megfordul a szűk helyen és már
újra elalszik s fénylik az arca. Csak én ülök ébren,
féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod
íze helyett és nem jön az álom, az enyhetadó, mert
nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár.

radnotimiklosA vers Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben, 1944. július kelt.

Radnóti Miklós idén november 9-én 70 évvel ezelőtt hunyt el.

A mellékelt fotón szobra látható, mely Gábor Emese alkotása. A RAM – Radnóti Miklós Művelődési Központ beltéri szobra. Az épületben a főbejárattól melletti recepció oldalsó pultján találtam a névadó szobor.

 

TALÁLÓS KÉRDÉS

Hogy hívják azt a képzőművészt, szobrászt, akinek van Pósa Lajos, Radnóti Miklós és Széchenyi István szobra is?

A megfejtéseket a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címre várjuk november 28-ig. Egy szerencsés Olvasónk könyvjutalomban részesül.

 

TERMÉSZET

 

Móra Ferenc: Tél apó haragja

Régen történt biz ez, régen. Abban az időben, mikor még tűzön aszalták a jeget, jégre tették a meleget.

Az volt csak a jó világ, víg világ. Még akkor a só is sósabb volt, a méz is édesebb volt. Virágosabb a tavasz, hosszabb a nyár, áldottabb az ősz.

Hogy nagyot ne mondjak, nagyobb volt akkorában a búzaszem, mint most a mákfej. A mogyoró olvasva is elmehetett diónak. A diót pedig meg kellett törni a küszöbön, mert hajában nem fért volna be az ajtón.

No, hanem Tél apó akkor is csak olyan goromba legény volt, mint mostanában. Akkor is csak olyan öreg volt már, mint az országút, s ha savanyú kedviben megrázta a fehér szakállát, egyszerre beborult a víg világ, szép világ. Nem látszott ki egyéb a nagy hóból, csak a falu tornya. Onnan se igen nézelődött más, csak a varjúnépség, sz se tudott egyebet kiabálni, csak azt, hogy akármilyen kár, oda van a nyár.

- Kár bizony, kár, kár, kár!

- Bizony kár, sóhajtozták az emberek, mert többet ér egy nyár száz télnél.

- Ohohó, ohohó! - sikoltott mérgesen Tél apó, hogy csak úgy csikorogtak bele a száraz faágak.

- Ugyan minek is teremtette a jó Isten ezt a gonosz telet? Virágtördelőnek, madárpusztítónak, emberek sanyargatójának? Nincs nála cudarabb gonosztevő.

- Hihihi, huhuhu, hahaha – kacagott a Tél apó a kéményeken, hogy csak úgy borsódzott bele az emberek háta.

- Hej, de csak nagy öröm lenne, ha egyszer megenné a farkas a telet!

No, hanem erre már csakugyan megharagudott Tél apó. Kapta magát, szedte-vedte sátorfáját s úgy elszaladt, hogy meg se állt, míg azok közé a magas, zordon hegyek közé nem ért, ahol a madár se jár. Ott ütött tanyát az égnek meredő ormokon s onnan süvöltözött le nagy bőszen a világra:

- Megálljatok, majd hívjátok még vissza Tél apót!

- Csak azt lesd! - nevettek az emberek, szántva-vetve a megifjult mezőkön, amikor vígan mosolygott le a kék égről az aranyos napocska.

Soha gazdagabb termést nem adott a föld, dúsabb gyümölcsöt nem hoztak a fák, mint abban az esztendőben. Alig győzték az emberek betakarítani az istenáldást.

- Siessünk, emberek – biztatták egymást – míg Tél apó megint a nyakunkon nem ül.

Bizony nem jött Tél apó, kár volt tőle ijedezni. A napocska szüret után is csak úgy szórta a szikrát, mint aratáskor? Nem volt aki fellegfátylat teregessen elejébe. Tele volt virággal a mező, nem volt, aki letarolja. Tele dallal az erdő, hideg szelek nem kergették el a madarakat.

- Nini – örvendeztek az emberek – nyilván csakugyan megette a farkas a telet. Nem nagy becsülete lesz az idén a kemencének.

Nem is kellett tűzre való után járni senkinek. Sütött a napocska úgy, hogy a fák már meg is sokallották. Leperzselődött, leégett róluk a levél s bizony nem jött új helyette, mert mind leszáradt, a bimbó is. Nem bólingatott lágyan, szelíden a lomb, mint máskor: csörgött, csikorgott, hogy nyomorúság volt hallani.

- Szánj meg, szánj meg, Tél apó – meredeztek a poros levegőbe sorvadt gallyaikkal a fák – mert elveszünk nálad nélkül!

Lesült a rét, kiégtek a mezők, meghasadott a föld s a csillagfényes, tikkadt éjszakákon a föld s a csillagfényes, tikkadt éjszakákon föl-fölsóhajtott az égre:

- Könyörülj rajtam, Tél apó, takargasd be sebeimet puha, fehér gyolccsal.

A páratlan levegőégben jajgatva, sikoltozva keringtek a madarak. Semmi neki való a halott mezőkön, a kiszáradt erdőkben, a kiapadt vizekben.

Bezzeg az emberek se áldották már a végtelen nyarat. Kicsorbult az eke a kiégett földben, nem lehetett szántani, vetni. Nagy kínnal, ha bírtak is itt-ott barázdát hasítani, hiába szórták bele a búzát. Nem vette gondjába Tél apó, nem takargatta be meleg takaróval, puha fehér hóval. Féreg kiette, egér elhordta, szárazság megölte a drága vetőmagot.

- Nincsen vetés, nem lesz kenyér! - sóhajtoztak az emberek s reménykedve tekintettek a magad hegyek felé: hátha mégis csak leszáll közülük az a jó Tél apó?

De nem szállt ám, akárhogy könyörögtek neki. Abban az esztendőben nem látták a telet: de nem is ettek a másikban kenyeret! Lett olyan éhség, hogy hullottak bele az emberek, mint ősszel a légy. Akik megmaradtak, azok nem győztek hálálkodni Tél apónak, mikor megint leszállt a földre fehér bundájában:

- Ó, Tél apó, mit érne te nálad nélkül a nyár?

Tél apó jókedvűen nevetett és megígérte, hogy nem haragszik meg többet az emberekre, ha az emberek se ártják magukat az ő dolgába. Hanem, hogy emlékezetes legyen neki a lecke: sohase nőtt többet a dió olyan nagyra, mint azelőtt volt.

*

Az ám, gyerekek, attól félek, hogy Tél apó már megint duzzog. Bizonyára azért késik olyan soká, mert a múlt esztendőben sokat csacsogtatok ellene. Nono, vigyázzatok, mert ezután meg majd csak akkora lesz a dió, mint a mogyoró.

Móra Ferenc

Forrás: Az Én Ujságom XVIII. évfolyam 48. száma (1907. november 24.)

Szerkesztette: Homoly Erzsó

 

szozattv


szozat a tiszta hang csurkaszentmihályi Egy az Isten 1117 Fényességes csillagok 1124 bevonulás A5 Matyas 1129 szentmihálynap napéjnapfor Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf