Komáromi szép lány
Magyar népballada
Folydogál, folydogál a szép Duna vize, –
Azon mén, azon mén egy szép arany gálya,
Abba van, abba van egy csúf török vajda.
Arra mén, arra mén, komáromi szép lány, –
Két korsót karjára, úgy mén a Dunára.
– Adjál vizet, adjál, komáromi szép lány!
– Hogy’ adjak, hogy’ adjak, te csúf török vajda
Te Duna közepén, én a Duna szélin!
Nyújtja a korsaját: fogja fehér karját,
Rántja a gályára, gálya tetejire.
– Ölelj meg hát engem, komáromi szép lány!
– Öleljen meg téged pokolbéli sátán!
– Csókolj meg hát engem, komáromi szép lány!
– Csókoljon meg téged pokolbéli sátátn!
– Feküdj le hát mellém, komáromi szép lány!
– Feküdjön le melléd magyarok fegyvere!
Dunának feneke: koporsóm feneke…
Dunának két széle: koporsóm két széle…
Dunának habjai: az én szemfödelem…
Dunának halai: koporsóm szögei…
Dunai halacskák: az én siratóim…
Az égi madárkák: az én éneklőim…
Halászok, halászok, dunai halászok,
Csütörtökön délre engem kifogjatok,
Engem kifogjatok, el is temessetek!
Ruháim, ruháim, legszebbik ruháim,
Szögrül lehulljatok, összeboruljatok,
Úgy tudja meg anyám, hogy engem sirattok!…
Magyarszentmihály, Torontál megye; gyűjtötte: Kálmány Lajos