Herczeg Ferenc: Bögöly három felesége

A régi jó időkben, mikor a cigányok még széptornácú, cserepes házakban laktak, élt egy kondorhajú, füstösképű, fehérfogú cigánylegény, akinek Bögöly volt a neve. Ez a Bögöly cigányelment egyszer ürgét fogni. Tudjátok, gyerekek, hogyan fog ürgét a cigány? Kimegy a rétre, magával visz egy vödör vizet és ha ürgelyukat lát, teli önti vízzel. Amint színültig van a lyuk, kimászik belőle az elázott ürge és a cigány könnyű szerrel elcsípi. Így tett Bögöly is. A lyuk megtelt vízzel, az ürge haragos csicsergéssel kipattant a föld alól, a cigány pedig nagyhirtelen ráborította a süvegét, hogy elfogja.
-    Megvagy, ürge koma! – kiáltotta.
-    Eressz, cigány, nem vagyok én ürge! – visított egy vékony hang a süveg alól.
Bögöly vigyázva pislantott a kalapja alá és ekkor ámulva látta, hogy amit fogott, az valóban nem ürge, hanem arasznyi kis földi ember. Az emberke barna bundát viselt, azért is hasonlított némileg az ürgére.
-    Mit adsz, ha eleresztelek?
-    Feleségül adom neked a Szikra leányomat és megtöltöm a vödrödet arannyal – válaszolt a földi emberke.
-    Áll az alku! – kiáltotta Bögöly. – Lássuk az aranyat meg a kisasszonyt!
A földi emberke összeütötte parányi két tenyerét és ekkor a vödör megtelt csillogó arannyal. A kis ember másodszor is tapsolt és ekkor egy gyönyörű szép, mosolygó hajadon szökött ki a föld alól. A leány piros selyem viganót viselt, a hosszú haja is vörös volt. Bögöly fölkapta a vödröt, kezén fogta Szikra kisasszonyt és széles jókedvében fütyürészve hazafelé ment.
Otthon így szólt a feleségéhez:
-    Én most megolvasom az aranyaimat, te asszony addig élessz tüzet és főzd meg az ebédemet.
-    Kis tüzet élesszek vagy nagyot? – kérdezte a menyecske.
-    Nagy tüzet, mert máma lakodalom lesz – parancsolta Bögöly.
Szikra kibontotta a vörös haját, meglengette a feje körül és ekkor egyszerre lobogó tűzláng csapott ki belőle. A cigány úgy megijedt ettől, hogy jajgatva ugrott ki az ajtón.
A tűz azalatt belekapott a tetőbe és a ház egy szempillantás alatt hamuvá égett. Később visszajött Bögöly és kapirgálni kezdett a hamuban, hogy megkeresse a feleségét meg az aranyát, az asszonynak és a kincsnek azonban örökre nyoma veszett.
Bögöly cigány nagybúsan új házat épített magának a faluvégén, azután egy ócska kosarat vett a hátára és elment a tóba csíkhalat fogni. Fogott is valami halfélét, de amint belevetette a kosárba, a hal megszólalt és hápogó hangon beszélni kezdett.
-    Eressz el, cigány, nem vagyok én csíkhal! – hápogta.
Amint jobban szemügyre vette Bögöly, azt tapasztalta, hogy halfarkú vízi asszony.
-    Mit adsz, ha eleresztelek? – kérdezte a cigány.
-    Feleségül adom neked Hullám leányomat és megtöltöm a kosaradat igazgyönggyel.
-    A gyöngyeidet szívesen veszem – mondta Bögöly, – de a leányodra gyanakszom. Nem-e nagyon forró? Mert az első feleségem is majd hogy meg nem pörkölt.
-    Ami azt illeti, nyugodt lehetsz, az én leányom inkább hideg, mintsem meleg – válaszolt a vízi asszonyka.
-    Akkor hát áll az alku! – kiáltotta a cigány.
Az asszonyka egyet csapott a halfarkával és a cigány kosara megtelt mogyorónyi hófehér igazgyönggyel, azután még egyet csapott és a tóból egy gyönyörű szép, mosolygó leányzó lépett a partra. Zöld selyem viganót viselt, a hosszú haja pedig fekete volt. Bögöly vállára vette a kosarát és hazavitte a leányt.
Otthon a szoba padlójára öntötte a gyöngyöket és így szólt az új asszonyhoz:
-    Én most megszámolom a gyöngyeimet, te addig hozz friss vizet.
-    Kevés vizet hozzak, vagy sokat? – kérdezte Hullám.
-    Sokat, mert igen kimelegedtem az első feleségem mellett.
A menyecske kibontotta sötét haját, meglengette a feje körül és ekkor hirtelen zuhogó patak áradt ki belőle. A víz elárasztotta a szobát és Bögöly ijedten ugrott ki az ablakon. Az udvart is elöntötte az árvíz és ha a cigány nagysebesen föl nem mászott volna a kútgémre, még rosszabbul is járhatott volna. A kút tetején ülve nézte, mint dönti föl és söpri el új házát a víz. Mire elapadt az ár, Bögöly leereszkedett a kútgémről és kereste a feleségét. De bizony csak iszapot és kavicsot talált, az asszony és a kincs örökre eltűnt.
Bögöly harmadszor is megépítette a házát, azután nyakába kanyarította a tarisznyáját és kiment az erdőbe madárfészket szedni. Egy korhadt bükkfa törzsén kerek odút látott.
-    Ott harkályfészek van! – örvendezett a cigány. Óvatosan belenyúlt az odúba és érzett is valami elevent, amint azonban megfogta, csipogó hangú beszéd ütötte meg a fülét.
-    Eressz, cigány, nem vagyok én madár!
Nem is volt madár, hanem tollas emberke, akkora, mint a harkály.
-    Mit adsz, ha eleresztelek?
-    Neked adom a Szellő leányomat, a tarisznyádat pedig megtöltöm diónyi gyémántokkal.
-    Gyanakszom a lyányodra, – mondta a cigány, – nem-e nagyon forró, nem- nagyon hideg?
-    Ami azt illeti, nyugodt lehetsz, az én lyányom se hideg, se meleg – nyugtatta meg a tollas ember.
-    Akkor áll az alku!
A tollas emberke kettőt csapott a szárnyával, ekkor megtelt Bögöly tarisznyája diónyi gyémántokkal, a levegőből pedig gyönyörű szép, mosolygó hajadon ereszkedett alá. Égszínkék selyem szoknyát viselt, a szeme úgy ragyogott, mint a drágakő, a hosszú haja pedig ezüstszürke volt. A cigány igen megörült az alkunak és hazavitte Szellőt.
-    Én most megszámolom a gyémántjaimat, te asszony addig szárítsd meg a ruhámat, – mondta otthon Bögöly.
-    Kicsit szárítsam meg, vagy nagyon? – kérdezte mosolyogva Szellő.
-    Nagyon meg kell szárítani, mert a második feleségem igen eláztatta.
A menyecske kibontotta és meglengette a szőke haját és ekkor egyszerre olyan rettenetes szélvész kerekedett, hogy elhordta az egész házat, akár a papírsárkányt. A cigányt es elhordta volna, ha röptében meg nem kapaszkodik egy nagy eperfán, melyen azután kalimpáló lábakkal függve maradt. Az eperfa tetejéről látta, hogy a gyémántjai csillogó szikraesőként röpködnek és tűnnek el a levegőben, a felesége pedig lobogó hajjal vitorlázik a felhők között. Nem is látta többet sem az asszonyt, sem a drágaköveit.
Bögöly cigány azután nem házasodott meg többet és nem is épített házat. Azt mondta, hogy nem érdemes, mert ha le nem ég a ház, akkor vagy elmossa az árvíz, vagy elhordja a szél. A többi cigány is okult a Bögöly kárán, ők sem építenek rendes házat, hanem nyáron sátorba, télen pedig kis vityillóban laknak.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf