Sinka István: Szép értelme földi dolgainknak
Esteledett, de volt valami béna
ragyogás még, s átütött a fákon
s úgy szórta szét elmulandó fényét,
és úgy aludt ki - emlékszel-é Éna? -
koronaként nagy hajkoronádon.
Aztán már csak árnyak vándoroltak
velünk, meg enyhülten sírt egy esti ének,
valaki dalolta messze hallón,
meg te dúdoltad - nekem, meg mennyboltnak -
földi dolgaink szép örök értelmét.
Hatvanas évek