Vályi Nagy Géza: Vércsepp a kaszán

Vércsepp virult a penge oldalán –
Párolgó vércsepp: bíbor tűzben égő, –
Valami jábor magvető kezéből
Omolhatott ki dús nyár hajnalán…

A zord, pirosló, rozsdás folt felett
Verőfény játszott gyémántport szitálva –
Én bús-merengőn néztem a csodára,
S a vér látása dalra ihletett:

Úgy volt, ahogy szent bárdjaink regélték:
Egy ezredéve hull már porba, kőre,
Hogy balzsam, életír váljék belőle
Erő, dac, védpajzs és merő merészség…

Ez csillogott kardom és vason, –
Ebből fakadt a bőség boldog íze,
Ez volt a férfi diadalmi dísze –
Nyomában támadt béke, nyugalom…

Óh drága vér!… A lelkem tiszta, hívő
Hitével kér s bő hullásod kívánja
Légy váltság: áldó és termékenyítő;
Árvult, rab földünk örök Messiása.