Füst Milán: Óda pártfogómhoz

Horatius: Maecenas atavis edite regilus
Oet praesidium et dulce, decusmeum

Pártfogóm ím szörnyű halálától görnyedten
Hajolok lábaidhoz és kérlek, kérlek
Törüld cipőd sarát fenkölt homlokomhoz!

Hisz neked köszönöm én, hogy vagyok még, hogy lettem,
Vaj' hogyan bókoljak a jótettért, hogy élek?
Kérlek: légy legalább nemesebb testrészimhez illetlen!

Ha gyöngéd volnál: a szégyentől hová kén lennem,
Alázatom pénzét ó fogadd fizetségűl,
Légy kicsapongó, mulass, légy velem pajkos, légy kegyetlen:

Használd homlokomat zsámolyodúl, tobzódj a királyi díszen
S ne félj, nem töröd el reszkető, ájuldozó, érzékenyke szívem
Nemes porcellánját!