Magas a partja…

Magyar népköltés

«Magas a partja, friss a víz benne,
Itasd meg, rózsám, lovamat benne!»
   «Jaj nem itatom én,
   Mert kicsiny vagyok én,
      Félek én tőle.

A te lovadnak hegyes patkója,
Ha közel mennék hozzá, megrúgna;
   Jaj nyomorék lennék,
   Férjhez nem mehetnék,
      Meghalnék búmba’!»

«Ne félj galambom, lovam nem hamis,
Szelíd vagyok én, szelíd lovam is.
   Nem rúg, nem haragszik,
   Ha friss vizet iszik, –
      Megnyal tégedet.»

«No hát galambom, majd megitatom,
S ha engem megrúg, lelked okolom;
   Majd jól megitatom,
   Jó fűre is hajtom
      Kedves angyalom!»