Szabó Sándor: Te jó vagy…

Te jó vagy. Eljössz álmaimban
S begyógyítod szívem sebét.
Minden vidám, öröm dalunkat
Hordja a szél a légbe szét.

A puha pázsiton öledbe
Hajtom boldogan fejemet.
Madár fölöttünk. A friss szellő,
Virág, fa édesen nevet.

Puha kezeddel megérinted
Lágyan, szelíden homlokom,
Ha csókot lehelsz ajkamra,
Ezerszer visszacsókolom.

És a mint szerelmedről szólasz,
Mi kéj! – feledve van a múlt,
Csak hallgatom édes gyönyörrel;
Bú, kín, panasz, mind elavult.

Oh, milyen boldog édes órák!
Csókkal zárod le két szemem.
Lágy altató dalt súgsz fülembe.
Míg el nem alszom csöndesen.

És betakarsz ezer virággal,
Gyászdalt zengnek a madarak;
Te könnyezel, elsúgod százszor:
»Szenvedők aludjanak!«

Te jó vagy. Eljössz álmaimban
S begyógyítod szívem sebét.
Az álmodást gyönyörré tetted,
Pokollá a felébredést.