Kölcsey Ferenc: Búsan csörög…
Búsan csörög a lomb,
Mert fú a szél;
Sűrűn dobog e szív,
Mert búm kél.
Kárpát kebeléből
A szél fú;
Tőled, szerelem! jön ez éjjeli bú.
Lyány sziklakemény, lány
CSillagszép,
Nem látod-e kínom,
Mely dúl s tép?
Nem szánod-e kínom,
Mely tép s dúl,
S felforrva szememben ez arcra lehull?
Haj, rózsa piroslik
Lángorcád,
Jer, könnye szememnek
Forrjon rád!
Hervadva hevétől,
Mely átfut,
Majd adsz temetőmre halottkoszorút!