Árva gerlicéről - magyar népköltés

Oh! mint búsul kis gerlice,
A ki társát elvesztette;
Társát egy vad elkergette,
Talán eddig meg is ölte.
Én elmegyek arra helyre,
Hol kiomlott piros vére,
Hol szaggatták szálkás húsát,
Ott rakatok egy kápolnát;
A csontjából kirakatom,
A vérivel föliratom:
Hogy vagyon az árva dolga,
Ki hazáját rég elhagyta!
Én egy igaz árva voltam,
Ki hazámat rég elhagytam,
Víz mentére elindultam
Ha megtalálnám a társam.
A királyné ablakában
Egy kis arany galickában
Megtaláltam; de rabságban,
Így énekel bánatában:
«Hej gilicz, kis gilice,
Mért jöttél te ilyen messze!
Menj vissza te arra helyre,
Honnét jöttél ilyen messze!»
S visszafordult arra helyre,
Honnét jött ilyen messzire,
Fejét földre csüggesztette,
Szárnyét széjjel terjesztette,
Magát holttá eresztette:
Hogy a társát elvesztette.