Szép Ernő: Mátyás király tréfái 4. - A terhes szekér találkozott a hatlovas hintóval

Vándorolt Mátyás király, mikor már nagy király volt, vándorolt városról falura, maga szemével látni, maga fülével hallani.
Egyszer egy vándorlásban elfárad az országúton, felkérezkedett egy szegény paraszt szekerére. Azon a szekéren a búzáját vitte őrletni a szegény parasztember. Felvette jó szívvel a vándort a szegény paraszt.
Megy a szekér csendesen, egyszer csak szembe kocog egy hatlovas fényes hintó, abban ül egy büszke báró. A kocsisa rákiabál a szegény parasztra:
- Térj ki, paraszt!
De az a rongyos vándor, aki a zsákon kucorgott, azt mondta a parasztnak:
- Ne térjen ki, atyámfia.
El is vette a gyeplőt a szegény paraszttól, megállította a szekeret, hogy a paraszt ki ne térhessen.
- Mi lesz hé, nem hallottad, hogy térj ki? – már a kocsis emeli az ostort, hogy majd a nyaka közé suhint a parasztnak.
Hanem a vándor leugrik a szekérről, a báró elé áll, kigombolkozik, hát a báró majd leesett az ülésről, ott van előtte aranyos ruhában Mátyás király.
- Először is megparancsolom, fogjatok ki két lovat, fogjátok a szegény ember két rossz gebéje elébe, elbírja négy ló is ezt a hintót.
A bárónak is le kellett szállni, segíteni a paraszt szekere elé fogni a két gyönyörű paripát.
- Most pedig c fel, vissza a hintóra. És azt parancsolom, hogy a hintó térjen ki, mert az üres szekérnek kell a terhes szekér elől kitérni!
Akkor lett törvény, hogy az üres szekér tér ki a terhes szekér előtt. Ezt is az igazságos Mátyásnak köszönhetjük.