K. Berde Róza: Az én nevelőm

Gyermekkoromban, mivel testvéreim nem voltak, sokat időztem otthon egyedül. Megtörtént néha, hogy édesanyámnak sürgősen vidékre kellett utaznia, ahonnan éjszakára nem tudott hazajönni, s így én magamban töltöttem ilyenkor az éjszakát is.
Két dolgot nem ismertem: a félelmet és az unalmat. A gyermekeknek ez a két gyöngéje távol maradt tőlem, mert nem volt, aki megismertessen velük.
Tizenegy éves koromban kezembe került egy könyv. Mint a felsőleányiskola könyvtárnokát, igazgatónőnk, a nagyműveltségű Malvin néni, figyelmeztetett, hogy ha egy könyvet olvasni kezdünk, meg kell nézni ki írta azt. A kezembe levő könyv írója Jókai Mór volt. Találomra felütöttem a könyvet s ahol legelőbb megakadt a tekintetem, olvasni kezdtem.
Egy babonás asszonyságról beszéltek a sorok, aki abban a tévhitben élte le napjait, hogy aki neki az utcán nagy hajlongva köszön, az tiszteli is őt, aki nyájas arccal, kedves beszéddel közeledik hozzá, az neki jóakarója, aki őt jótanácsokkal látja el, annak mind igaz szándékai vannak vele szemben…
Becsuktam a könyvet, és életemben először akkor hosszan elgondolkoztam. Hát ez a babona? Hiszen akkor én is babonás vagyok…
Eszembe jutott, hogy tegnapelőtt egy osztálytársnőm, aki mindig tolakodóan barátságos volt hozzám, addig rimánkodott, hogy odaadtam neki féltve őrzött aranypénzeim közül egy tízkoronásat. Úgy csapott le reá, mint a vércse a kiscsirkére. Zsebre vágta. Jóízűt mosolygott s aztán nagyhirtelen megcsókolt engem. Nekem pedig ettől a csóktól lúdbőrös lett a hátam, fáztam tőle.
Másnap az iskolában ez a kislány cukrot ropogtatott nagy élvezettel, engem meg sem kínált. De barátságos volt hozzám módfelett. Mosolygott reám nagyon s a szemében volt valami, amitől fázni kellett. Káröröm? Gúny? Nem tudtam, mi. Talán ez az a babona?… Egyedül voltam otthon, gondolkozhattam felőle.
Amikor hazajött az édesanyám, elbeszéltem neki, hogy mit olvastam. Ő is elgondokozott.
- Hm. Van benne valami. Nagyon tisztességes úriember lehetett az, aki írta – mondotta jóanyám –, hozok én még neked több ilyen könyvet is, ha kell. Úgy veszem észre, ezekből megtanulsz valamit, amit kevés ember tud. Megtanulsz gondolkozni.
Ettől a naptól kezdve állandóan olvastam Jókai műveit. Az Olvasókör öreg szolgája révén jutottunk hozzájuk, mert az iskola könyvtárában nem volt belőlük egy darab sem…