Jagos István Róbert: Éjféli színpad

most itt állok
ingben s a nyakkendő szorít
nem én kötöttem
bőrcipőmben egykedvűen izzadok
lélekfarkasom vonyít
hagyom már nem firtatom miért
felállok
a tömeg néz
(két ember s egy üveg az asztalon)
szemeikben könny dereng
ezen a füstködös hajnalon
harmincas nő ásít
pedig férfi kéz fonódik combjaira
alatta harisnya és bőr reped
lassan kigombolom ingem
(pattogzó gombok)
s felfedem megrajzolt énemet
a taps elmarad
pedig hittem valami újat adhatok
a nő kortyol egyet
s egy távoli pontra nevet
- át a lélekablakon

2011