Pálóczi Horváth Ádám: A gyanúba esett szerelmes

Sári rózsám! hová mégy? állj meg csak egy szóra,
    Be keservesen néztem szerdán az ajtóra,
    Hogy gyanakodó anyád bezárta előttem,
    Mikor alkonyodatkor előtted eljöttem.

Észrevette mindég is azt a lopott mézet,
    Melyet ajakam kölcsön ajkadra tetézett,
    Azóta, ha félszóval mondom is, hogy Sára!
    Ugyan szemesen vigyáz szemem járására.

Az ördög is hozta be akkor a szobába,
    Mikor titkos szerelmünk indula munkába,
    Mert ha lettem volna is hozzád tíz lépésre,
    Gyanút ragaszt az olyan minden billenésre.

De csak tudnám, hogy a sót, ha vén is megnyalja,
    Szép Sárikám! szerelmem előtted megvallja.
    Nem kímélném csókomat ráncos pofájátúl,
    Csakhogy el ne tiltana engem a lyányátúl.

Sári rózsám! ha szeretsz, mit ne mtennék érted?
    Minap pedig, hogy szeretsz titkon megígérted,
    Mikor rajtam ajakad akkorát cuppantott,
    Hogy gyanúságba hozánk amazt az agg-lantot.

Sári rózsám! ha szeretsz, dűlj le a subámra,
    Senki sincs most, senki sem vigyáz most a számra,
    Nyalakodjunk, nincs most benn módja a banyának,
    Hogy az orrát a tejbe verje a macskának.