Verseghy Ferenc: Phyllis

Phyllis, Pestnek szép csudája
  Sok szerelmest megvetett,
Kit koronkint álorcája
  Rabbilincsre fűzgetett.
Fittyet hányt a grófocskáknak,
  Kik sok pénzzel készteték,
Görbe csókot a mátkáknak,
  Kik kezekkel kérlelék.

Én is végre megszerettem,
  Bátor tudtam kénnyeit,
S minden fortélyt elkövettem,
  Hogy meggyőzzem gőgjeit.
Nőtt buzgásom a veszéllyel,
  Szórtam vívó versemet,
Míg szerelmem rút fekéllyel
  Mind belepte szívemet.

Mint Petrarka úgy zokogtam,
  Molbúl vervén lantomat,
S mint a macska úgy miogtam
  Szép fülébe kínomat.
Már ahokkal, már jajokkal
  Ostromoltam sáncait,
S áh! a legszebb lessusokkal
  Fel nem bírtam lángjait,

Elfutottam Ámorkához,
  Megbeszéltem sorsomat,
S arcra esvén ded lábához,
  Kértem, fogja pártomat.
Álljon bosszút olly leányon,
  Aki őtet megveti,
S aki olly sok szép zsákmányon
  Csak negédjét hűtgeti.

Ő ezekre felhevülvén,
  Kérésemnek helyt adott,
S a Praterba elrepülvén,
  Nagy bosszúkat forgatott.
Itt találta szép anyjával
  A hadaknak istenét,
Szép anyjának udvarával
  A szerelmek nemzetét.

Jó, hogy itt vagy! illy igével
  Szólítván a bajnokot,
Átkutatja friss szemével
  Itt-amott a szuglyokot,
S üszveszedvén egy lócárúl
  Mára sisakját s fegyverét,
Kölcsön kéri oldalárúl
  Egy órára szép övét.

Erre a kert mellékében
  Új formába öltözik,
S egy hadnagynak ál képében
  Phyllisünkhöz költözik.
Megköszönti nyers csókjával,
  Bármint ójja szűz aját,
S mellé omlik jobbkarjával
  Átölelvén oldalát.

Szégyen nélkül rajzolgatja
  Járatjának céljait,
Pajkos szókkal szítogatja
  A leánynak lángjait;
S termetének múszíveknél
  Nagynak mondván kelletét,
Elbeszéli a szépeknél
  Kéjjel töltött életét.

Mint tört át a szép lyányokhoz
  A szülőknek gátjain,
Mint a féltett asszonyokhoz
  A férjeknek zárjain.
Melly merészen ostromlotta
  A leghűvebb várakat,
Melly fortéllyal hódította
  A próbátlan bábokat.

Hogy kergette udvarábúl
  Kedvesének bús urát,
Elragadván hű karjábúl
  Egyetértő asszonyát.
Hogy költötte víg szajhákkal
  Férjeiknek jajait,
Tenkre tévén száz árvákkal
  Negyven dúzsnak házait.

Mint csalt pénzt ki polgároktúl,
  Hogy kitartsa Fláviát;
Portékákot kalmároktúl,
  Hogy ruházza Szilviát;
S részeg fővel a korcsmáknak
  Szétkardozván kanjait,
Mint késztette a kurváknak
  Hódolásra nyájait.

Szitkos, esküs valásának
  Látván Phyllis szent hitét,
S illy temérdek bravurának
  Átösmervén érdemét,
„Áh! – úgymond, – illy fő bajnoknak
  Én ellent nem állhatok;
Íme szívem! E bájoknak
  Minden jót feláldozok.”

Óh! te majma Petrarkának,
  Vesd pokolba lantodat!
Add, aranyfi! bús árváknak
  Gazdag ajándékodat!
S tik legények! házasodni
  A falukra menjetek!
Másra szoktak vágyakozni
  A próbáltabb Phyllisek.

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf