Gyulai Pál: Leányfalván

Sokat hányódtam, kényszeredtem…
A kék Szamos partján születtem.
Oh hány emlékem visszafáj,
Hozzád te erdős, hegyi táj!

A Maros is jól ismer engem,
Völgyében egykor sok dalt zengtem!
Honszeretet s a szerelem
Egy búvá olvadt lelkemen.

Laktam a Spree s a Szajna partján,
Hazámnak csak a hírét hallám,
De boldog nép körében itt,
Még jobban érzém sebeit.

Légy üdvöz, bérc, légy üdvöz, várrom
S te Duna a magyar határon,
Csak vígy tovább, csak egyenest…
Légy üdvöz ifjú Buda-Pest!

Itt megtaláltam végre révem”
Itt tölt el sok jó, sok rossz évem:
Sok küzdés, percnyi nyugalom,
Kevés öröm, több fájdalom.

A Duna halk hullámmoraja
Kifáradt lelkem’ hívja, csalja:
Odább, odább egy zöld sziget,
Egy kis falu, dombos liget.

Fogadj be, völgy, diófák árnya,
Mint fészken a madár védszárnya!
Jó pihenő, jó sírnak is,
Legyen, ha kell, hát annak is.

Ringasson el a méla hullám,
Zengjen madár az agg diófán,
Takarjon virágos halom,
Lengjen körül lágy fuvalom!

1881