Sík Sándor: Bölcsődal a bükkfa alatt
Dajkál a bükkfa sátra.
Mondd, mondd, mi van még hátra?
Bölcső a szénafészek.
A lelkem szinte részeg.
A fejem szinte szédül
A fenyvek fútta széltül.
Zummog a méh serényen.
Te bújj meg itt szerényen!
Egy pille parolát ad.
Fordíts a múltnak hátat.
A holnapot se nézzed:
Messzebbről int a részed.
Csak legyen hova bújni:
Helyből elég egy ujjnyi.
Időbül annyi sem kell,
Amíg sóhajt az ember.
Csak ennyi kell, csak ennyi:
Ember módjára lenni,
Míg egy dalt ellehelnél.
Tehetsz-e többen ennél?
Kaphatsz-e többet ennél?
1943. július