Sík Sándor: Embertelenül ember

Akarod tudni?
                      Nos az állatok
Megeszik egymást. Azért állatok.
Az állathúsból állathús leszen,
És hizlal és növel
Fenevadat és emberállatot.

Akarod tudni?
                      A szép angyalok
Eljönnek hozzánk és magukat osztják
Eledelünkül. Azért angyalok.
S az angyaleledel
Ördögfiókát angyallá teszen.

Akarod mégis?
                      Nos, az emberek…
Ne szóljunk róluk! Azért emberek…

Most hát tudod.
                      Most hát felelj: ki vagy te?
Ki földet eszel és felhőt iszol.
Állat már nem lehetsz, angyalnak nem születtél.
És ember, ember, ember hogy lehess,
Te, ki a vérnek égre büzhödő
Holttengerében még most sem tudod
Kit sajnálj jobban: Ábelt a halottat.
Vagy a gyilkost, a bélyegest!

                     Ne szólj!
A bíró egykor majd fejedre is
Szentenciát mond. Addig: légy magad,
Úgysem lehetsz más: költő és keresztény,
Embertelenül ember. Úgy legyen!

1942. július