Tompa László: Sziklavár

Sok meddő harc során,
Álmaim alkonyán,
Meredek úton önmagamhoz értem.
E magam: sziklavár,
Mely komor daccal áll
Csatatér fölött, felhős szürkeségben.

Itt kapu, fal kemény,
S nincs áltató remény,
Meglepetéstől nem kell ijedeznem.
Más meg sem közelít –
Csak villámok szelik
A mennyboltot időnként közelemben.

Csak olykor, ha az ég
Szélén már alkony ég,
Lépek ki némán magányom fokára.
S szemem a sík teret,
Hol annyi baj meredt,
Rémség lesett rám: békélten bejárja.