Prém József: Első találkozás

Szép gyermek! Most hogy a viharba’
Megtépett sok nehéz csapás,
Szívem a vágy hozzád ragadja
S esengve kér vigasztalást.
Körödből messze van az átok,
Mely egyre üldöz engemet –
Oh, te vagy az, kinél nyugtot találok,
S kivel még boldog lehetek!

Köröd a jóság tartománya,
Hol tanyát vert a szendeség,
Az élet részegítő vágya
Kerüli a csönd e helyét.
Ki holtan járja e világot:
Föltámad itt s hívő lehet.
Oh, te vagy az, kinél nyugtot találok,
S kivel még boldog lehetek!

Ne kérdd: mi döntött a nyomorba,
Ne kérd a nagy tragédiát!
Voltam, mint más, a szív bolondja,
S vakított csalfa napvilág…
Most lidércfény hiába áltat
Bizton vezet tekinteted.
Oh, te vagy az, kinél nyugtot találok,
S kivel még boldog lehetek!

Az élet hímes fátyolával
Most már hiába csalogat,
Maradjon a kéj mámorával!
A béke árnya biztosabb.
Mit szerte rombolt annyi álnok,
Te visszaadád hitemet.
Oh, te vagy az, kinél nyugtot találok,
S kivel még boldog lehetek!

S kit megejtett az élet gáncsa
Én voltam árva nyomorult:
Kibékít lelked ragyogása
S szívem még szeretni tanul,
Szeretni tisztán és a boldogságot
Az igaz úton lelni meg, –
Oh, te vagy az, kinél nyugtot találok,
S kivel még boldog lehetek!