Darmay Viktor: Céltalan bolyongás

Kietlen és körültem mindenütt,
Szemembe egy halvány sugár se süt.
Vak ösztönöm vezet csak egy úton,
Hol, merre járok, én azt nem tudom.

Érzem, hogy rög van talpaim alatt,
Hallok rezegni szelíd lombokat;
— Lelkemre száll kéjérzet, borzalom . . .
Szellő volt-e, kígyó-e, — nem tudom . . .

Vagy látok, sejtek ingó árnyakat,
Sötét, mély tükröt omló part alatt;
Megállok néha messze távolon —
S ne térjek-e még vissza, — nem tudom.

Szívemre hajlik fáradt két kezem.
,,Hol lesz nyugalmam?" félve kérdezem.
De csillag nem gyúl a felhők felett,
S én tovább viszem bús reményemet.