Erdélyi József: Vak templom
Mese Luther Márton emlékére
A mesebeli templomon nem hagytak
sem ajtót, sem világos ablakot;
s úgy hordták belé a világosságot
alagúton, bőrzsákban a papok;
ám odabenn nem hogy világosabb,
hanem annál nagyobb lett a sötét,
mintha egy festő fekete vászonra
festene varjat, koromfeketét.
Kíváncsi volt a mese vándor hőse:
mi lehet abban az ablaktalan,
vak templomban, s látva, hogy napvilágot
zsákkal hordanak a boldogtalan,
esztelen papok, csákányt ragadott,
és tört a vak templom vastag falán
szaporán rést, ajtót és ablakot,
hogy áradjon nap-, hold, csillagvilág
a templomba, s áradjon be a nép,
s ne a sötétség istenét szolgálja,
hanem a világosság istenét,
aki igazság, élet, út előre,
nem hátrafelé, s nem tűr titkokat;
nap-, hold-, csillag- és villámfénnyel űzi,
fényostorral a balga papokat,
a vakhit titkolódzó papjait,
hogy legyen a világ világossága,
ne világtalan vak templom a hit.
1967. október 31.