Szatmáry István: Ha valaha…
Ha valaha kételkednél
Hűségemben, szerelmemben,
Nézz a csillagokba, édes,
Melyik ragyog fényesebben?
Úgy-e az a hulló csillag?
Legvakítóbb annak fénye:
Nagyot lobban s aztán nyomban
Szertehull a semmiségbe.
S nézd csak, milyen haloványan,
Szendén ragyog az a másik,
Nyári estén rózsa kelyhén
Ringó’ fénybogárnak látszik.
Pedig az a halvány csillag
Örök tüzű nap világa,
Mindöröktől fogva égő
Tűzóceán, izzó láva!
És e halvány, szende fényű
Csillag mása hű szerelmem…
Nézz a csillagokba, édes:
Melyik ragyog fényesebben?