Recsenyédi Fekete Miklós: Egyedül

               Gyermekem,
               Néhány hónapja még,
               Úgy öleltelek,
               Mint termőföld
               A csírázó magot.
               Most magam vagyok,
               S egy fénykép csupán,
               Amit belőled még
               A sorsom meghagyott.

Agyamban,
Kuszált gondolatok közt
Emlékek után kutatok,
Mint a korhely,
Aki zsebeit forgatja ki
Borozás után, hajnaltájban,
Mikor fizetni kell.

És ahogy annak
               Csak aprópénz kerül
               Zsebéből elő, - kevés érték, -
               Hiányodban
Napjaim szegények,
Nem is vigasztal
Elvetélt reménység.