Rakovszky József: Oh, hányszor álmodott a Nép!
Oh, hányszor álmodott a Nép
dicsőt, nagyot, szegény.
Oh, hányszor lakta bús szívét
a csalfa, vak remény.
Oh, hányszor húzta pap s király
terhét igás nyaka,
hogy végre annyi éj után
feljő majd hajnala.
S ha volt is egy-egy villanás
koromsetét egén,
nem gyulladt tűzbe senki más,
csak pár szegénylegény.
És így lelet játékszerül
szabadságot, jogot,
a játéktól megrészegült
s dalolva elbukott.
Így hát olyan, mint csonka fa,
amely fejszére vár.
Halált eped nap s éjszaka.
Kihunyt a kedve már.
Maradt a járom bús nyakán
s a lánc sovány kezén.
Jaj, hogy is várna ezután
boldog jövőt szegény!
Budapest, 1953. VI. 25.