Boruth Elemér: Népdalok

I.

Szomorú fűz ága
Hajlik a virágra,
Fáj a szívem érted,
Falu szép leánya!
Fáj a szívem érted,
De te azt nem bánod,
Van néked nálamnál
Gyönyörűbb virágod.

Istenem, Istenem,
Ugyan mit csináljak?
Hogy nyerjem meg szívét
Ennek a kis lánynak?
Hiába bíztatom,
Hiába ígérek,
Nem fog rajta semmi
Aranyos ígéret.

Hej, ha a kis lánynak
Az jutna eszébe,
Hogy id’ adná szívét
Énnekem cserébe!
jaj be jól is járna,
Megtoldanám sokkal:
Ezer öleléssel,
S ezer annyi csókkal.

II.

Tele van a rózsabokor virággal,
Tele van a falu sok szép leánnyal,
Párosával szakasztom a virágot,
De szeretőt, hű szeretőt, egyet alig találok.

Kalapomnál párosával a rózsa,
Mint szép lányok mosolyognak le róla.
Hej! ha velük, velük is azt tehetném,
Feleségül, feleségül párosával vehetném!

Párjával ül a madár a fatetőn,
Volt már nékem sok csapodár szeretőm.
Volt szeretőm, de mi haszna szerettem,
Ha közülök feleségül egyet el nem vehettem.