Sáfáry László: Jó lány a kedvesed

Jó lány a kedvesed, barátom,
okos barna szemét könnyen felidézem,
és az ötven fillérek is eszembe jutnak,
amiket szűkös napokon a zsebembe csúsztatott.
Én huszonhárom éves vagyok,
katona vagyok most
és a kincstári kenyérért eléggé megdolgozom,
s ha este a városba megyek,
nem vár senki a kapu előtt,
se odébb, a liget esőverte fái alatt,
sem pedig meleg szobában.
Annál inkább örülök,
hogy legalább ti egymásra találtatok.
Ha majd megint otthon lehetek,
meghívlak egyszer hozzám kettőtöket.
Olyan vidéken kószálunk majd,
ahol hajnaltól késő délutánig senkivel sem találkozunk,
s mikor a szarvasbogarak szárnyán az esti hideg is eljön,
én már várni foglak titeket otthon
borral és meleg vacsorával.