Cságoly Péterfia Béla: Katonadalok, betyárnóták II.

E műfaj népszerűségét fokozta az írótársadalomban, hogy a XIX. század utolsó évtizedeiben – részben a 1868-as kiegyezés hatására – ismét felerősödött a „nemzeti irányvonal iránti igény”, ahogy ezt Endrődi Sándor költő, újságíró, tanár „Bokréta” című három kötetes dalgyűjteményének előszavában olvasható. Egyre többen ismerték fel, hogy a magyar népköltésnek annyi szépsége és kincse van, hogy szinte kimeríthetetlen. Erdélyi, a Kisfaludy–Társaság és a MTA levelező tagjaként olyan neves, de ma már részben elfeledett népdalkutató és gyűjtők társaságában mint Kriza János vagy Kálmány Lajos rendkívül gazdag anyagot szedett össze. Ennek jelentősége – mindössze tizennégy évvel az I. világháború előtt – óriási, hiszen a háborúban nagy tömegek halálával, ezen gyűjtések híján, a vidéki köznép ajkán fellelhető dalok és nóták jelentős része elveszett, elfeledett lett volna. Így viszont sok értékes és becses dal foglalta el méltó helyét a magyar népénekeket megőrző kiadványokban. Érdekesség, hogy néha torzított, pontatlan formában, ezek a dalok, nóták – történetek társaságában – apró füzetecskében is megjelentek a vásárokon, búcsúkon. Ezért lehetett ugyanannak az eseménynek vagy dalnak a szövegét – az ország különböző pontjain – más és más verziókban később fellelni.

 Baka-levél…

Most akadtam, babám,
Súlyos oskolára,
Akibe tanítna
Siralmas nótára.

Oskolám ajtaja
Van három lakatra,
Négy strázsát állítnak
Éjjel a gangjára.

Minden nap a káplár
Háromszor vizitál,
A gangon föl-alá
Ajtóm előtt sétál.

Ezer egészséget
Küldenék, drága kincs,
Jaj, de honnan küldjek,
Mikor magamnak sincs.

Írnék, jaj, de nehéz
A könnyű penna is,
Feketének látszik
A hattyú tolla is.

Elbágyadt kezemből
Írótoll kiesik,
Két szememből a könny
Mint patak, úgy folyik.

Dalmácia hegyes-völgyes határa…

Dalmácia hegyes-völgye határa,
De sok ki lány átkot mondott reája!
Fogadom, hogy meg is fogja az átok,
Barna kis lány, megöl érted a bánat.

Édes anyám postán küldött levelet:
Gyere haza, édes fiam, ha lehet!
Haza mennék, édes anyám, nem lehet,
Holnap reggel kezdődik az ütközet.

Dalmácia köröskörül füstölög,
Ferenc-József nagy ágyúja de dörög!
Ferenc-József fújja réztrombitáját,
Harcra híjja sok szép magyar bakáját!

Sok ágyúja van a dalmát seregnek,
Csak úgy ropog, még a fák is recsegnek,
Tüzes golyó hasítja a levegőt,
A sok holttest beborítja a mezőt.

Írd meg pajtás azt az édes anyámnak,
Hogy a fia beszámolt a világnak,
Ellőtték az egyik karját szegénynek,
Barna kis lányt nem ölel meg már többet!

Katonának vagyok írva…

Katonának vagyok írva,
Föl is vagyok mundározva.
Puska vagyon a vállamon,
Patrontás az oldalamon.

Ez az élet, igaz élet,
Vicispánnal sem cserélek,
Ha azt mondják: jobbra nézzek,
Csak azért is balra nézek.

⃰ ⃰ ⃰

Az alföldön betyár gyerek vagyok én...

Az alföldön betyár gyerek vagyok én,
Tizenhárom szél gatyában járok én,
Tizenhárom szél gatyában járok én,
Jaj de nagyon betyár gyerek vagyok én!

Kis pej lovam csárda előtt feszeleg,
Azt se tudom, rajta van-e a nyereg?
Kérem szépen, kocsmárosné, nézze meg:
Lovam hátán rajta van-e a nyereg?

Ha felülök kis pej lovam hátára,
Beugratok az aradi gulyába,
Kiválasztok hatvanhárom darabot:
Nesztek lányok, tik is boldoguljatok!

Be van az én szűröm ujja kötve…

Be van az én szűröm ujja kötve,
Barna kis lány, ne kotorássz benne.
Az egyikben acél, kova, tapló,
A másikban száz forintos bankó.

Ha megunom magam a pusztába,
Kapom magam, megyek a csárdába,
Parancsolom a korcsmárosnénak,
Hogy hozzon bort a borivójának.

Még azt mondják nekem az irigyek:
Ihatom bort, mert loptam eleget.
Nem haragszom, azt felelem vissza:
Van biz annak, a ki meg nem issza!

Lám megmondtam Angyal Bandi…

Lám megmondtam Angyal Bandi, nem menj az
Alföldre,
Csikósoknak, gulyásoknak közibe,
Közibe.

Mert megtanulsz lovat lopni izibe,
Izibe,
Majd úgy kerülsz a vármegye kezibe,
Kezibe.

– folytatjuk –