Benedek Elek: Szép kerek almafa

Kertemnek közepén szép kerek almafa,
Öröm nézni rája:
Ezer alma rajta, meghajlik alatta
Ékes koronája.

Van az én kertemben almafa sokféle,
Ilyen szép egy sincsen.
Adta jó kedvébe s adta kegyelmébe
Ezt a fát az Isten.

Százszor is megnéztem kertemnek a fáját,
Azt hiszem, hogy álom:
Gyönyörű formáját, szép piros almáját
Meghatva csudálom.

A nap, az áldott nap, lám, az is csudálja!
Meg-megáll nem egyszer:
Csudálja, csudálja, aztán meg nem állja:
Csókolja ezerszer.

S nézzétek, nézzétek, a szép piros almák
Csókolják a földet!
Az áldott nap csókját szépen tovább adják
A jó anyaföldnek.

Ifjú voltam, mikor ezt a fát ültettem.
Hajam feketéllett:
Észre sem is vettem, csak megöregedtem,
Mire termővé lett.

Ó, csakhogy megértem szép kerek almafa
Csuda nagy termését.
S hallom unokáknak, játszodván alatta,
Csengő nevetését.

Ó, csakhogy megértem… ni, hogy szedegetik
Szép piros almáját!
Ó, csakhogy megértem… Isten, tartsa meg nekik
Kertem legszebb fáját!