Szalay Fruzina: Búcsúzó fecskék

Ó igazad van, igazad van!
Lásd, magam is már elhiszem;
Hálátlan az én nyughatatlan
Örökké vágyódó szívem.

De olyan forró érzés jár át,
Megkap hatalmas bűvölet,
Ha látom így a fecskék szárnyát
Suhanni a fejem felett.

Napfény nevet bár fenn az égen,
S ragyog a táj, – én azalatt,
Kart tárva, sóvárogva nézem,
A tova szálló madarat!