Dutka Ákos: Egyedül
Gyötrelmes, lázas éjszakákon
Vágyban vergődve ágyamon,
Tűzvérű, szőke szép csodáról
Csak álmodom... Csak álmodom...
Szemét a büszke csillagokból,
Ringó kalászból dús haját,
Úgy álmodám meg lázban égve
Virasztott éjszakákon át.
S mind, mit az izzó vágy teremthet,
Mind egy egésszé összeforr,
S itt leng, akár a gyertya lángja, -
Még sincs előttem... nincs sehol.
Csak várom én, hogy eljön egyszer
Meghozza majd egy új tavasz,
S jönnek bár büszke, szép leányok, -
Sóhajtom én: nem az... nem az...
S gyötrelmes lázas éjszakákon
Vágyban vergődve pár nekül
Hánykódom érte, - rája várva
Csak egyedül... csak egyedül...