Mikszáth Kálmán: Kosztolán

Magyarországon, a vadregényes Vág völgyében volt a legtöbb vár. Az égnek meredő sziklák, hegyescsúcsok nagyon alkalmasak voltak várépítésre. De néha még a völgyek közepére is jutott egy erősség. Ilyen volt Kosztolán.
Svehla vezér cseh volt és Mátyás fekete seregében szolgált jó pénzért cseh csapatával együtt. De mikor a király a horvátok ellen indult, így szólt a királyhoz:
- Eressz engem haza felséges királyom, én a horvátok ellen nem harcolhatok.
A király a fejét csóválta. Ritkaság csehben az ilyen becsületes ember, majd azt mondá:
- Hát eredj, nem bánom. A kedvetlenül kihúzott kardnak úgyis tompa az éle.
Ellátta költséggel Svehlát és csapatát, akik haza indultak. Amint mentek felfelé a Vág völgyében, szemükbe tűnt Kosztolán.
- Ez paradicsom, – lelkesedtek a csehek.
- Hm, van egy vakmerő gondolatom, – mormogta Svehla vezér.
Éppen arra ment egy cigányasszony. A vezér rákiáltott.
- Hej, vén szipirtyó, erre, erre. Tudsz-e jósolni?
- Tudok, uram.
- Nesze, a tenyerem. Fogjad jól és nézed meg, hogy mi áll rajta.
A cigányasszony figyelmesen forgatta, nézegette a kéztőerek kusza útját.
- Mondd meg, sikerül-e a vállalatom, amire most gondolok?
- Sikerül.
- Vesztek-e csatát?
- Halálod után győzetel le.
- Viszem-e sokra életemben?
- Magas állásban fogsz meghalni.
Ezzel a jóslattal meg volt elégedve Svehla vezér és csapatjához fordult:
- Tudjátok-e mit gondoltam? Itt van ez a tündéri vár. Van is benne őrség, meg nincs is. A király most a horvátokkal van elfoglalva, gyerekjáték lenne elfoglalni.
- Foglaljuk el! – ordítozták a hosszú cseh legények.
Így került Kosztolán csekély ellenállás után a csehek kezére.
Svehla aztán behozatott sok huszita „testvért” s azok élén rabolt, pusztított. Kiskirályként uralkodott a környéken, pusztítván a vidéket Pozsonyig.
Mátyás megtudván a dolgot, sereget küldött ellene, amit Magyar Balázs vezetett. Alvezérei rendes ostromot akartak, de Magyar Balázs tagadólag rázta a fejét:
- A cseheknek legérzékenyebb része a gyomra. Éhséggel akarom őket lepusztítani.
S körülvevén a várat, csak arra ügyelt, hogy eleséget ne vigyenek be oda.
A várbeliek tűrték egy darabig az éhséget, de Svehla előre látta a borzasztó véget, s egy titkos alagúton elmenekült Ó-Tura felé, hogy segítséget hozzon Magyarországról. Menekülése közben azonban az óturaiak elfogták s Magyar Balázs elé került.
Mátyás híres vezére nem törte a fejét, hogy mit csináljon, hanem felköttette Svehlát, szemben a várral a legmagasabb fára, fejére helyeztetvén vezéri tollas kalapját, hogy a várbeliek jól láthassák.
Felismerték s lett nagy rémület. Rettegve suttogták, hogy beteljesedett a cigánynő jóslata „magas állásban fogsz meghalni”. De beteljesedett a másik is, hogy „halála után győzetik le”.
A megijedt és kiéhezett őrség egy póznára tűzte a megadás jelét: a fehér zászlót.