Thaly Kálmán: Tudod-e még…

Tudod-e még: mikor legelőször
Átölelvén forró kebelem –
Elsusogtad lángoló szerelmed,
Holdragyogta csöndes éjjelen?!

A csillagok – szerelmünk tanúi –
Úgy fénylettek fönn a kék egen,
S a szellő oly édesen sóhajtott,
Holdragyogta csöndes éjjelen…

– Nem sokára, hol szerelmet vallál,
Tévelyegtem a kies helyen:
S láttalak a más keblén pihenni,
Holdragyogta őszi éjjelen…

A csillagok – tört esküd tanúi –
Elsápadtak fönn a kék egen,
És a szél oly bús haraggal zúgott –
Holdragyogta őszi éjjelen…