Cságoly Péterfia Béla - Katonadalok, betyárnóták I.
Legújabb sorozatunk szervesen csatlakozik nép és műzenei kincseink és zenei magyarázatink eddig közölt bemutatásához. Ismét felhívnám a figyelmet
http://www.szozat.org/index.php/ertekeink/tartalommutato/7674-miert-magyar-a-ciganyzene
http://www.szozat.org/index.php/eszmek-es-tenyek/24567-torocsik-attila-a-zene-pszichologia-aspektusai
http://www.szozat.org/index.php/eszmek-es-tenyek/tartalommutato/5207-torocsik-attila-gondolatkiserletek-a-szakralis-zene-pragmatikai-dimenzioirol
valamint Törőcsik Attila: „A magyar népdalok szövegvilága” című sorozatunkra, amely az archívum menüpont alatt található: http://gepujsag.hu/arhext/szozatarh/showcat.php?catid=7
Új sorozatunk tulajdonképpen folytatás: http://www.szozat.org/index.php/emlekezet/tartalommutato/21062-csagoly-peterfia-bela-huszarversek-katonanotak-verbunkok-i-resz
és ebből még három rész is megtalálható az –Értékeink- menüpontban. A katonanóták szervesen kapcsolódnak és viszont, mert tudjuk, hogy a leghíresebb, leghírhedtebb betyárok általában a kötelező
sorozás, a hosszú gyakran kilátástalan katonaélet elől menekültek, lettek törvényen kívüliek. Végezetül had csináljak egy kis kedve a felejthetetlen Cseh Tamás egyik dalával, ami itt hallható:
http://www.szozat.org/index.php/mozgokep/8863-cseh-tamas-ciganyzenet-ropit-a-szello
Betyár vagyok, szabad gyerek…
Betyár vagyok, szabad gyerek,
Holmi fészet nem ismerek;
Ha kergetnek a hadnagyok:
A pusztába bevágtatok.
Cifra csárda az én tanyám,
Ott szoptatott engem anyám.
Nevelőm volt a jó Isten,
Nyalka szegény legény lettem.
Szép élet a betyár élet,
Szabad, a milyen csak lehet,
A hova szíve vezeti, –
Paripája odaviszi.
Enyim egész világ lánya,
Ráadásul az asszonya;
Belém akad egy-egy utas:
Hoz az nekem elég huszast!
Nem vagyok én kósza betyár…
Nem vagyok én kósza betyár,
Ki csárdákon szerencsét vár;
Csak úgy járok a tanyára,
Házasodom nem sokára.
Kecskeméti határ felül,
Csillag ragyog éjfél körül.
A hol az a csillag ragyog,
Én is oda való vagyok.
Oda megyek, ott maradok,
Szerelem madara vagyok.
Még ma szólok az anyámnak,
S neki váltok Csongorádnak.
Orosházáról…
Orosházáról fúj a szél,
Zörög az akácfa-levél,
„Bali Gyurka hova lettél,
Hogy Makóra el nem jöttél?”
„Mentem volna, nem lehetett,
A vármegye nem eresztett;
Megkötözték a lábamat,
Elzárták szabadságomat.
Még a járásom szabad volt,
Jó barátom mindenütt volt;
De most már, hogy rabbá estem,
Jó barátom sehol sincsen!”
* * *
El akarnám a bakancsom cserélni…
El akarnám a bakancsom cserélni.
De már látom el kell aztat viselni;
Jaj de rövid az én bakancsom szára,
Esik a jó, fázik a lábam szára.
Hej a bunda, az a bunda, a bunda –
Mikor ketten melegedtünk alatta;
Hej istenem! minek is jut eszembe, –
Tán azóta menyecske lett belőle.
Magyarország édes fia…
Magyarország édes fia
Vagyok én, vagyok én.
Hű szeretőt is csak itten
Kapok én, kapok én.
Van itt szép lány, mint a csillag
Az égen, az égen.
Szép is, jó is, mint a virág
A réten, réten.
Már látom, hogy katonának kell lennem…
Már látom, hogy katonának kell lennem,
Komisz német mondurba kell öltöznöm,
Édes rózsám, tőled is el kell válnom,
Muszájképpen kell a császárt szolgálnom.
Háromféle szőre van a lovamnak,
El kell menni katonának magamnak,
Nem félek én a szerető-tartástól,
Jaj, de félek az egzecírozástól!
Összeállította – cspb –
– folytatjuk –