Rába György: Lőcse

Előbb sovány zabföldek menetelnek
aztán a bársony Korponainé
vérével jelölt kapun át a város
a várfalon házak mint fecskefészkek
de benn krajcárra váltott reneszánsz
lábasház késő gőgje PULCHRITUDO
CIVITAS CONCORDIA elégedett
tükörbe néző bőség kőbe rótt
álmain virraszt a fekete-könyv
ma élhetsz de idegén tartsd a vágyat
pincében kéztőn százados bilincs
s a hatalom kétélű pallosa
suhog suhog mint mogyorófavessző
A boldogság huszonnégy reteszű
pénzesládáján bóbiskol az elme
szűk körében szédül mint nyomtató ló
felleg-távolból még a Csákyak
török-feje arcukba vért esőzik
de áhítatuk huncut Magdalénán
s vonulnak borzongni a székesegyház
lélek-lódító kép-szörnyei közt
s ingatni szív lángját gót ablakok
imára kulcsolt ívei alatt hol
csorba emlékezet ANTON RHAEL,
+1612
virtutis insignis büszkélkedik
Ha egy pásztor a hegyekből betéved
zsírosszélű malomkerék-kalap
s a dóm előtt riadt asszony-juhokra
vicsorgató szégyenkaloda mellett
a tömjén homályába lépve elmarad
mögötte az elefánt-temető
az oltáron ön-alakjára döbben
a jászol előtt gyalult karvaly-arca
századok óta térdel a csodáért.

Lőcse, 1958